Stranica 14 [14]
OCR
PORTFÓLIÓ Mint az élethű babákról szóló anyagnál, amelyik második lett a Sajtófotó Kiállítás társadalmi témájú fotói között? Ennél az anyagnál mindig fontos elmondanom, hogy Munk Vera kolléganőm találta a témát, ő keresett meg vele. Abban viszont, hogy hogyan dolgozom fel, teljesen szabad kezem volt. A babakészítésen kívül nem volt akció. Az meg annyira abszurd, pecsenyesütőben sül egy élethű babafej, egy kicsi panel konyhájában. Azt így kellett megmutatni. És az is adta magát, hogy ha az élőkről portré készül, akkor a babákról is. Olyan sokat jelentenek a gyártóknak és azoknak, akik megvásárolják őket! De nem tudtam elképzelni, hogy ez az anyag sikeres lesz, mert megosztó a téma. Az alanyokat is nehéz volt rávenni, főleg a tulajdonosokat, hogy a nyilvánosság elé álljanak. Pszichológiailag is, etikailag is érzékeny terep ez, gondolom. Általában nálam nem az a kérdés, hogy beküldöm-e a képet az újságnak, hanem hogy exponálok-e. Ha valaki ki van szolgáltatva, amikor kép különösebb cél nélkül mutat be emberi szenvedést, öncélúan, annak nem sok értelme van. Amikor a MÚOSZ iskolájába jártam, az OPNI utolsó működő osztályán, a stroke-osztályon fényképeztem a diplomamunkámat. Életerős ötvenes férfi ül, mesél arról, hogy milyen volt az élete a stroke előtt, és egyszer csak zokogni kezd. Ekkor szembesültem először azzal a kérdéssel, hogy a zokogó, apám korabeli férfit lefényképezzem-e. Fontos nekem annyira az a kép?
