Page 152 [152]
OCR
kerül a vallási/politikai függésrendek gyakorlatával, az elidegenedő társadalmi közeggel, s ha ezt a világértelmezés forradalmi (értsd: jakobinus, dekadens polgár, iparosítás martalékává vált proletár) mozgalmi céljaival teszi, akkor a világértelmezések új rendje immár egyenesen a kortárs környezet, a burzsoa—polgari társadalom felbomlását idézheti elő (lásd a Szent család vagy a Kommunista kiáltvány világképét). Azután a nemzetépítésben mesterkedő hatalmak (jobbára épp létfeltételeik új társadalmi alapértékeinek ellentmondóan) — leginkább a patriotizmus, a profitorientált magántulajdon, az új idealizmus vagy az individualizmus révén — immár a szükségszerű osztály-alapú konfliktusokat is magukkal hozzák: a proletárok ellentmondó helyzete és ,, egyre növekvő szembenállásuk az állammal és az uralkodó osztállyal szükségszerű következménye a modern társadalomszerkezetnek, de hamarosan megpróbálják majd szétrombolni ezt a struktúrát. ""! Mindennek következménye, hogy ,,a jelenben cselekvés" tényekre és aktualitásokra építő tervezetei korántsem a közösség-elvűség idealizált képeit öltik magukra, hanem csak a valóságos mozgalmat szem előtt tartva épülhet ki mindez, ezért a cselekvés-filozófia itt a , hatni, hatással lenni" megvalósítását tűzheti ki célként. Ezt az elvet azonban a , cselekedj a világban" kanti kategorikus imperatívusza már mintegy a hegeli fenomenológia felé mozdítja el, az ,,egyenléség—szabadsag—testvériség” elméletileg szentként tisztelt jelszava azonban ettől már mindenképp megvalósíthatatlanná válik, a tagadás pedig a lázadásokhoz visz közelebb — s Marx erről beszél, amikor az idealizmus materializmusba való átfordításának programját pártolja. !? Elgondolkodtató, értelmes, kihívóan továbbgondoló és vitatkozó monografikus áttekintést (bármily könnyed és világos a nyelvezete, átlátható a narratíva-rendszere) vétkes dolog rövid vázlatpontokba szedve összefoglalni. Erre nálam Balibar sokkal inkébb képes, így további szövegek citálásától itt eltekintek. A kötetet olvasni érdemes, s a róla született filozofikus interpretációk a kiadó weboldalán is megtalálhatóak." A mi itt konklúzióként még helyet kell hogy kapjon, az pusztán hipotetikus utóhang: Balibar (kétségtelenül nem mai, éppen negyedszázados, de érvényét korántsem vesztő!) monográfiája nem csupán Marxról szól, hanem kicsit az ezredvég kelet/nyugat problematikájáról, az elhasznált ,,dial-mat” végleges diszkreditálásáról, a nyugati filozófia útkereső világképeinek és megerősödő új rendszerképzeteinek kritikai ellenoldaláról ugyancsak, egyúttal valamiféle egészséges invitáció is mindez a lebutított szocializmus híveinek, akik már rég nem Marxot olvassák, hanem a sületlen és programos marxistákat, amilyen Marx sosem volt. Balibar persze mintegy a saját filozófiáját is tükrözi Marx filozófiájáról szólva, de segít abban is, hogy e poros marxizmus leporolása ne az egész marxi életmű sutba dobásával végződjön. Mert annak nem csak, vagy nem elsősorban a proletár, nem is a burzsoá, hanem a társadalom (s minden társadalom) öntudat és kritika nélküli tudománytalansága, a politika és filozófia közötti közvetítő szerep leértékelése lesz csak következménye. Ez olyan botorság, amit sem Marx dialektikája, sem a filozófia számára hozott világképi kontrasztja, sem az értelmező társadalom nem érdemel meg. Jócskán kérdéses persze, hogy 200 évvel később, a 21. században miképpen lehet még újraértelmezni a világösszefüggések korábbi korszakában, azon belül is a globális ka152
