Stranica 221 [221]
OCR
A történelem mint termék (Történetfilozófia helyett)! Illik Péter Kevéssé vitatott tény, hogy a magyar történettudomány csekély érdeklődést mutat a történetelmélet, és - filozófia, valamint a posztmodern iránt. Jelen írás éppen ezért viseli a zárójeles kitételt, hiszen meg sem kísérli hivatkozni a mögötte álló angolszász elméleti háttér könyvtárnyi irodalmát, inkább csak felvetéseket tartalmaz. A múlt objektív léte a mindennapi rögvalóságunk talaján aligha tagadható, még akkor se, ha a filozófia egyik komoly ismeretelméleti problémája az, hogy létünk nem igazolható objektív külső tényezők által. Így például — nem véletlenül — a középkori filozófia Isten álmának tartotta az emberi életet. De a populáris kultúrában is meghatározó a téma: minimum Calderón Az élet álom című darabjától a Wachowski fivérek (jelenleg nővérek) által rendezett Matrix című filmig húzhatnánk recepciótörténeti vonalat. Ugyanakkor közismert tény a nyugati történetfilozófia számára, hogy a történelem nem azonos a múlttal; előbbi egy emberi tevékenység által (írunk, beszélünk róla) létrehozott narratíva, történet. A modern pszichológiai kutatások konklúziója az, hogy az ember már az érzékelés, majd a visszaemlékezés során is teljesen szubjektív, vagyis igaz az , azt látja és hallja, amit akar" elve." Valamint az emberi nyelv alapvetően, genezisénél fogva manipulatív, még akkor is, ha az adó (közlő, író) és a vevő (hallgató, olvasó) nem szándékoltan használja erre a célra. Mindebből az következik, hogy a történelem mint narratíva nem lehet objektív, legfeljebb valamilyen fokú korrelációt mutathat a megtörtént múlttal — ami egyébiránt senki által nem ellenőrizhető. . . Már ezen fenti alapkövetkeztetés sem minősül axiómának a magyar történettudomány számára, amelynek számos képviselője a 19. századi pozitivizmusból kifejlődött neopozitivista talajon all.° Sőt, nem csak a posztmodern történetelmélet, de a pszichológia és annak eredményei sem állnak a történészi szakmai önreflexió homlokterében," holott a múlt szereplői, alakítói, az arról narratívát kialakító személyek (legyenek történészek vagy laikus érdeklődők) maguk is emberek (miként a múlt szereplői is), tehát a pszichológia által leírt törvényszerűségek szerint működnek. Elfogadva a fent vázolt elméleti keretet, tulajdonképpen az a következtetés adódik, hogy a , történelem" mint olyan egy produktum, termék, áru, amely nem feltétlenül különbözik például egy kilogramm mosóportól. Azaz van fogyasztója, előállítója, minősége, illetve alkalmazhatók rá a legalapvetőbb gazdasági definíciók. A továbbiakban a mar221
