Stranica 235 [235]
OCR
LETTENTETT TETTETT Karl Freiherr von Zoernig: A Habsurg Birodalom etnográfiai térképe (Megjelent: Ethnographie der österreichischen Monarchie, Band 1. Kaiserlich-Königlichen Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1855.) Rátérve immár a 19. század közepi magyarországi nemzetkoncepció kérdésére, az alábbiakat célszerű vázlatosan kiemelni. A Magyar Királyság területén egymás mellett létezett egy (vagy, ha a horvátot és még talán a szerbet is beleszámítjuk, kettő vagy maximum három) , történelmi nemzet" és több olyan etnikai csoport, amely részben, vagy jelentős részben (legalábbis releváns képviselői által) már nemzetként tekintett önmagára. A helyzet összetettségének igen komoly politikai konzekvenciákkal járó tanúbizonyságát adták az 1848—49-es történések, amelyek nem pusztán a kulturális és/vagy területi autonómiának hangot adó kollektív politikai követeléseket, hanem helyenként népirtásig fajuló etnikai polgárháborút is eredményeztek. Azonban sem a kollektív nemzeti vagy etnopolitikai követelések horderejét, sem pedig az etnikai polgárháborűként is értelmezhető és értelmezett hadieseményeket nem célszerű abszolutizálni. Egyrészt ekkor (1848-ban) még nem minden hazai potenciális nemzeti közösség fogalmazott meg az általános magyar nemzeti célokkal szembenálló, vagy attól elhatárolódó politikai követeléseket (a legfontosabb kivételt a magyarországi németség, a zsidóság, a ruszinok és a kisebb délszláv népcsoportok jelentették). Másrészt ekkor az azonos etnikumhoz tartozók sem ugyanolyan szintű és relevanciájú követelésekkel álltak elő (az erdélyi románokhoz képest a magyarországiak végig lojálisak maradtak a magyar kormányhoz és a temesköziek kivételével megelégedtek a kulturális autonómi235
