Oldal 237 [237]
OCR
Jelacié császári tábornok szerepfelfogása például mindhármat egyszerre képviselte). A modern magyar, tehát a polgári jogegyenlőségen alapuló nemzetállam-építéssel szembe kerülő hazai nem magyar identitású politikai aktorokra ráadásul bátorító hatást gyakorolt az osztrák birodalomfél demokratikus ihletésű, ám végül oktrojált alkotmányossága által a birodalom minden népcsoportjának (Volksstamme) megígért kollektív kulturális önigazgatás, amelyet a forradalmi magyar kormányok — a reformkori nyelvtörvények, azaz a magyar nyelv hazai emancipálásának harcaiban edződve — eleinte nem, majd az 1849-es hadi események és külpolitikai fejlemények szorításában végül törvényi szintű képviselőházi határozatban szintén garantáltak. Szemere Bertalan miniszterelnök (Franz Eybl kőrajza. Osztrák Nemzeti Könyvtár, forrás: bildarchivaustria.at) Az , első nemzetiségi törvénynek" is nevezett 1849. július 28-i szegedi képviselőházi határozat és az annak közvetlen előzményét jelentő, július 14-én ugyanott aláírt roman—magyar békeegyezmény (projet de pacification) konkrét tartalmán túl a szóhasználatát tekintve is figyelemre méltó. Az 1868-as nemzetiségi törvénnyel ellentétben ugyanis mindkét szöveg következetesen , a magyar birodalom területén lakó népiségekrél”, illetve , népfajokról" beszél, amelyeknek a nyelvhasználat, a vallásgyakorlás, 237
