Stranica 238 [238]
OCR
az alsóbb szintű közigazgatás és oktatásügy terén széleskörű kollektív kulturális autonómiát biztosított az ilyen értelemben vett nemzeti szabad kifejlődésük érdekében, azonban a területi autonómiára vonatkozó követeléseik elvetésével. Jóllehet a roman— magyar békeegyezmény (egyébként hivatalosnak számító) francia fordításában a népiség szó helyén mindenütt a nationalité állt már, a nemzetiség kifejezést lényegileg kizárólag a "moderr(izálódó) magyar nemzet? értelemben használták annak első, 1792-es felbukkanásától kezdve mindvégig az 1849 előtti magyar politikai nyelvhasználatban. Jellemző példaként idézhető Kossuth 1847 végi alsótáblai felszólalása, amelyben kijelentette, hogy , a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nem fogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, akik más nyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen".! Láthattuk, hogy a szegedi határozat immár , a magyar birodalom területén lakó népiségek szabad nemzeti kifejlődésér" deklarálta, azonban ezáltal nem tette fogalmilag világosabbá a kérdést, tekintve, hogy a nemzet szó a korban számos, koncepcionálisan jelentősen eltérő jelentéstartalmat stiritett magába. A fogalmi tisztázatlanság problémájára már a reformkorban is többen felfigyeltek, így a Széchenyi közeli elvbarátai közé tartozó Szontagh Gusztáv például 1843-ban az alábbi szabatos definícióját igyekezett adni a nemzetnek: , Nemzet azon népesség összesége, melly közös független állodalom és haza által összeköttetve, önálló polgári társasággá alakúlt -s történetileg (geschichtlich) mint egy erkölcsi személy, saját politikai életet él. Nép alatt ellenben vagy saját nyelvű és származású népfajt, vagy a nemzet alsó osztályait, a köznépet értjük. /...] A" nemzetiség alapítója/... lazon nép, melly hont szerez s állodalmat alkot. E tette által népből nemzetté válik és saját népiségét nemzetiséggé emeli fel, ráütvén a szerzett honra, alkotott állodalomra S a nyilvános polgári élet folyamára nevét, jellemét S nyelvét. Tehát csak a honszerző népnek van sajátnemzetisége, a többinek egyedül kölcsönzött, ráruházott."? A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap olvasói pedig 1842-ben az alábbiakat olvashatták: , a nemzetiség egy historiai factum, mellynek a nyelv nem egyetlen tényezője; mert arra, hogy valamelly népnek nemzetisége legyen, szükséges még az is, hogy közös alkotmány, közös érzelmek, közös érdekek, a haladásnak és kifejlődésnek közös szüksége, egy együtt átélt nagy kor közös emlékezései kapcsoljanak össze bennünket. [...] Magyarországon egy a magyar nemzettől idegen, semmi historiai előzményekkel, semmi positivitassal nem bíró, a lett dolgok sorából nem létezett nemzetiséget kifejteni annyit tesz, mint tettleg fölforgatni a historiai rendet." 238
