Oldal 251 [251]
OCR
galom megteremtheti azt a középosztályt, amelynek hiányát 1867 után (és azóta is) számosan fölpanaszolták, mert a szövetkezet irányításában való helytállás próbája elvégzi a , mesterséges kiválasztás munkáját". Károlyi józanul látta, hogy a demokrácia irányába való előrelépés — ami a korszellem volt — nem valósítható meg erős középosztály nélkül. Ő már leszámolt azzal a gondolattal, hogy önmagában a középbirtokos réteg és a dzsentri alkalmas arra a szervezőmunkára, amelyet a modern gazdaság megkíván. A középosztályt a falvak leginkább képzett, a szövetkezetek vezetésében, irányításában, szervezésében tapasztalatot és érdemeket szerzett kisbirtokosaira kívánta alapozni. Károlyi tehát a szövetkezeti mozgalomban a demokráciához vezető és szükséges politikai nevelés iskoláját látta. Populizmus-e az újkonzervativizmus? Miközben Magyarországon az agrárius, újkonzervatív agrármozgalom zászlót bontott, hasonló mozgalom alakult ki az óceán túloldalán is. 1891-ben a farmermozgalmak és a Munka Lovagjainak Nemes Rendje nevű munkásszervezet összefogásával megalakult az amerikai Néppárt (People"s Party), amelynek második neve, a Populista Párt terjedt el széles körben. A Populista Párt programja fölkarolta a farmerek és a munkások gazdasági érdekvédelmét (vasúti szállítási díjak csökkentése, távíró- és telefontársaságok állami felügyelete), az ezüstpénz-verés engedélyezését (amelytől a farmerek termékértesítésének megkönnyítését remélték), a jövedelemadó bevezetését, a f6ldmonopdlium fölszámolását, a nyolcórás munkanapot, a szenátorok közvetlen választását, valamint — svájci hatásra — a népszavazás bevezetését. A farmerek ezenkívül a mezőgazdasági szövetkezést is követelték. A program emellett kiállt a bevándorlás korlátozása mellett. (A program ezen része váltja ki az utókor kritikáját, bár azt nem az idegengyűlölet, hanem szociális okok vezérelték: hogy a nagytőkések ne nyomhassák le az amerikai munkás bérszinvonalat.'® De szerepet játszott az is, hogy a ,,populistak” osztoztak az amerikai társadalom többségével abban a meggyőződésben, hogy a frissen érkezett bevándorlók nem , eléggé amerikaiak", még nem itatódtak át az amerikai demokrácia értékeivel.) Vajon a Károlyi Sándor vezette agrárius mozgalom és a populizmus között találhatunk-e hasonlóságot? Ez a felvetés első látásra furcsa, hiszen az Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia társadalma, kormányzati rendszere, politikai kultúrája jelentősen eltért egymástól. A keretfeltételekben tehát nincs hasonlóság, viszont közös a két ország agrármozgalmában a mezőgazdasági népesség kiszolgáltatott helyzetének fölismerése. A két ország sok tekintetben teljesen más kihívásokkal küszködött. Magyarországon agrartelitettség és ezért az 1890-es években — a nagy földmunkák, vasútépítések, folyószabályozások megszűnésével — agrár-munkanélküliség jellemezte az Alföldet, míg az Egyesült Államok nyugati államaiban éppen ellenkezőleg: föld bőven állt rendelkezésre, és várta a telepeseket. Csakhogy a földművesek széles tömegei mindkét országban az uzsora és a nagybirtok szorításában vergődtek. Az amerikai szövetségi törvények törekedtek a farmerélet szabályozására, némileg példát mutatva a 20. 251
