Oldal 252 [252]
OCR
századi szövetségi intervenciók Számára, de a szövetségi kormányzat legmerevebben elzárkózott a legfontosabb kérdéstől: attól, hogy válság idején támogatást nyújtson a bajba jutott földművesek számára.!" Az amerikai farmert éppúgy sújtotta az 1873-as és az 1887-es válság, mint a közép- és kelet-európai parasztot. A szövetkezés mint megoldás természetes módon jelentkezett az óceán mindkét oldalán. A skandináv és német telepesek elvitték magukkal az általuk leginkább benépesített államokba — Minnesota, Iowa, Illinois, Washington, Oregon, Wisconsin, Kalifornia és Texas — a szövetkezeti mozgalmat, amely hazájukban már magas fejlettségnek örvendett. Nem véletlen, hogy ezek az államok alkották a 19. század végi amerikai agrárpopulizmus hatorszagat.'® Károlyi Sándor és a magyar újkonzervatívok is a szövetkezéstől várták a mezőgazdasági kisbirtokos népesség hatékony védelmét az uzsorával szemben, bár Károlyi és Apponyi grófokra nem annyira a skandináv, mint inkább a francia és a német minták hatottak. További közös vonás, hogy az amerikai és a magyar agrármozgalomban is kimutatható egy konzervatív szál. Bár az amerikai agrármozgalom sokkal közelebb állt a kor baloldalához, az amerikai populisták világlátását társadalmi és szociokulturális tekintetben alapvetően a hagyományok, a család, a vallásosság védelme határozta meg. Sajátos kettősség jellemezte az amerikai populista mozgalmat: szociális és gazdasági téren a gyengék védelme, az együttműködés a közös Sors alapján (a bőrszínre való tekintet nélkül), ám szociokulturális tekintetben fontos volt a hagyományhűség. A magyar agrárius mozgalom esetében a kép egyszerűbb, hiszen teljes egészében újkonzervatív vezetés alatt állt. Itt az újkonzervatív mozgalom inkubátorként szolgált bizonyos baloldali törekvések számára: az Országos Széchenyi Szövetség vetette föl először a falvak tudományos alapú tanulmányozását, pályaművek révén támogatta a 252
