Stranica 255 [255]
A szövetkezés propagandája.
Az agrárius mozgalom ismeretterjesztő
tevékenysége
Paár Ádám
A magyar politikai eszmetörténet egy kevéssé tárgyalt irányzata a 19. század végi ag¬
rárius, újkonzervatív mozgalom. Az agrárius konzervatív eszme a baloldalon a konzer¬
vatív eszmerendszerhez kötődése, a liberálisok körében az irányzat gazdasági tekintet¬
ben antiliberális jellege, a konzervatív-liberálisok számára pedig a leszűkítő agrárjel¬
leg, valamint a gazdasági folyamatokba beavatkozó, intervenciós állami szociálpolitika
követelése miatt vált elutasítottá. A 19. században lassan kialakult kereszténydemokrá¬
cia elvben vállalhatta volna az agrárius irányzatot, hiszen — a kereszténydemokráciához
hasonlóan — arra a kihívásra reflektált, amelyet a kapitalizmus és a liberalizmus jelen¬
tett, és az organikus társadalom elképzelése is közös volt a két irányzat között. Csak¬
hogy a kereszténydemokráciától elválasztotta az agrárius eszmét az, hogy az utóbbi
irányzat elsősorban az agrárrétegek érdekeit kívánta képviselni, így az agráriusoknak
kevés mondanivalójuk volt az ipari munkásság és a városi kispolgárság helyzetéről —
bár az agrárius mozgalom egyik alapítója, Károlyi Sándor gróf könyvet írt a munkás¬
kérdésről."
A 19. század végén számos, egymással iS vitázó irányzat alakult ki, amelyek a liberális
individualizmussal és különösen a szabad versennyel szemben a kollektív társadalom
eszméjét hirdették: ilyennek tekinthető a kereszténydemokrácia, a szocialista és anar¬
chista irányzatok, de a cionizmus is, amelynek egyes képviselői (pl. Moses Hess, Ber
Borochov, Aharon David Gordon) a termelőszövetkezetek és más kollektív formák
alapján a termelés szocialisztikus megszervezését javasolták.? Az összes irányzatban
közös az egyén önfelszabadítása a kizsákmányolás minden formája alól, és az, hogy a
versennyel szemben az együttműködés filozófiáját tekintették a társadalom alapvető, és
ezért restaurálandó állapotának. Fontos hangsúlyozni, hogy számukra a felszabadítás
nemcsak a gazdasági, anyagi függőségek megszüntetését jelenti, hanem egyfajta kultu¬
rális közösségszervezést és integrációt is, amely újraformázza a szerintük a szabad
verseny által széttört társadalmat.?
A , mi a teendő" és a , hogyan" kérdését illetően viszont már jelentős ellentétek feszül¬
tek az egyes irányzatok között. Az agrárius újkonzervativizmus, illetve ennek magyar
változata — a többi említett mozgalomhoz hasonlóan — bírálta a szabad versenyt. Az
agrárius mozgalom, amely Károlyi Sándor gróf személye körül alakult ki, a középbir¬
255