Stranica 31 [31]
OCR
Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitasa a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőriznető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek. A táncélmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye — ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a pronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben az álló- és mozgókép őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig — a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának. Ha pedig kikelnek a tánc szenvedélye ellen — mint a puritán református feddő énekek, vagy a francia és orosz kritikai rea listáknak, Balzacnak vagy Lev Tolsztojnak a balettrajongás abban a korban még nagyon költséges és kétes passzióját leleplező regényrészletei — sokszor még pontosabb leírással szolgálnak, mint maguk a táncmesterek. A mozdulatokat lejegyezni és visszaolvasni a Lábán-féle táncírással is lehet, ám bonyolultsága és nehéz értelmezhetősége miatt nem terjedt el hétköznapi használatra. Ma a dokumentálás — a film, videó mellett - főleg fényképezéstechnikával folyik. 17 éven át tancmivészkeént, belülről éltem at mindazt, amit mások — nézőként -— csak kívülről láthatnak. Érthető hat, hogy ezt a témát nem csak a puszta rögzítés igényével fényképezem. Azt mondják, a színpadi- és táncfényképezés alkalmazott fotográfia, riportfoto, mindössze reprodukál egy másik művészetet. Én nem hiszek ebben, és arra törekszem, hogy képeim művészi erővel jelenítsék meg a tánc gyönyörű pillanatait, a koreográfia szépségét, a testből font jelbeszédet.
