Oldal 43 [43]
OCR
Milyen unalmas lenne az irodalom - és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű - vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek — a valóságról kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva. A KÉPNOVELLA , kísérleti adás", amely a digitális ,képnyelv" segítségével a hétköznapi történetekben A KÉPZELET ÉS VALÓSÁG keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretnivalót. PEREM É N EGYENS Ú IDAGYATZ NA 18 pg Vasútállomáson Ez ee sviz, Magyarorszag/Hungary 2002, Társszerző: Csikvari Péter móka ‘Seb 3 4 = >
