Oldal 97 [97]
OCR
VISSZAPERGETETT IDO Visszapergetem az időt és látom: Eifert Janos akarhol is van, mindig ott a nyakában a fényképezőgépe. Élesre töltve, hogy azonnal lencsevégre kapja a tovaszökkenő pillanatot. Nagyon ismeri mesterségét. Újra és újra megcsodálom képei mindenség-ivet, tömörségét, fényből-sötétből szőtt anyagát, amelyet kikísérletezett ez a fáradhatatlan ember. Gazdag fotónovellás könyvként is olvashatjuk, mint szociológiai híradást, képverset, imadsagot, és igy tovabb. Eiferttől az életről tudunk meg fontosat, a küszködő emberről, olyasmit, amit eddig csak sejtettünk. Művészete szüntelen figyelmeztetés az eltékozolt szépségre és időre. Végtelen távolságok vannak képein; veszendő és születő folyamatos együttállásban. Hatalmas életművéből válogat most, azt hozza el kedves szülővárosába: Hódmezővásárhelyre. Visszapillant egy péntek estére, azután lép tovább mindenre figyelő szemmel.
