Oldal 131 [131]
OCR
Amikor először utaztam Amerikába, igyekeztem nagyon fefojato[ej-tela) felkészülni. Útikönyveket, leírásokat bdéngésztem, térképeket bújtam, a fotós felszerelésemet szinte eltúlzott alapossaggal állítottam össze. A fenyképezdgépek, objektivek, különféle tartozékok és az állvány mellett még filmtároló . hűtődobozt is bekészitettem: fényképezés közben bizonyára úgy nézhettem ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. A korombéliek bizonyára emlékeznek még, hogy akkoriban Magyarorszagon feketefehér negatívban az ORWO NP 20-as, színesben pedig az ORWOCHROM UT 18-as diafilm volt a ,menő" (illetve elérhető áron kapható). Ez utóbbi különösen érzékeny volt a magas hőfokra, ezért kellett mindig hűtőszekrényben, munka kézben pedig a jégakkuval feltöltött kis hGt6dobozban tárolni. Három hónap alatt az Ontariotótól a Niagara vízesésen keresztül Floridaig tébb száz filmet hitottem, jórészt az ott vásárolt Kodak Ektachrome diákból. Emlékszem, New Yorkba 1978. augusztusának egy különösen forró napján érkeztem. Negyven fok Celsius, magas páratartalom, mit mondjak, kemény erőpróba volt a , légkondis" Chevroletből kiszallni és teljes ,karácsonyfadíszben" a várost járni, fényképezni. Pedig akkor az épületek, hidak különösen érdekeltek. Felfedeztem magamnak, hogy a Greenwich Village, Central Park, Harlem és a Brodway környékén nemcsak az embereknek, hanem az épületeket is arca van, jelleme, karaktere. A Frank Loyd Wright tervezte Guggenheim Muzeumhoz, vagy a World Trade Center két ikertornyahoz különböző napszakokban is visszatértem. A Manhattan és Brooklyn varosrészeket összekötő hid, a Brooklyn Bridge vonzott leginkább, 1985-ben még helikopterrel is fölé szállhattam. Nemcsak a szerkezete, még a története is különleges. Tizenhárom évig épült, melynek során nemcsak új szabadalmakat, technológiai újításokat jegyeztek be, hanem baleseteket, haláleseteket, gyújtogatásokat és kriminális dolgokat is. Az építkezés 1870 januar 3án indult, John A. Roebling tervei alapjan, és 1983. május 24-én adták át a forgalomnak. Azóta is a város legforgalmasabb hídja, és a gyalogos-kerékpáros-, valamint gépjárműforgalom szintjeinek elkülönítése miatt a legkevesebb baleset fordul elő. Gyényort szerkezete kozelrél-tavolrdl egyarant lenyűgöző, a látványtól teljesen ,begőzöltem" . Minden elképzelhető pontjáról készítettem felvételeket, és amikor a napi filmadagom elfogyott, elővettem a vésztartalékot, egy tekercs ORWOCHROM UT 18-as diafilmet. A gyalogjárda középén, szemmagasságból még néhány , katt", amolyan , biztos, ami biztos" felvétel, és a Zenza Bronica 6x6-os kamera, az 50 mm-es széleslátószögű objektívvel a táskába került. A filmet csak hónapokkal később, Budapesten tudtam előhívatni, és emlékszem, csapnivaló lett. AZ erőtlen tónusú, sárgás elszíneződésű, fénybeszűrődéses diát . majdnem szemétbe dobtam, végül egy felvételi diaanyagra történt atmasolas hozott csodás eredményt. A sárgás-fakó kép “falkékilt”, fémes tónusaival megújult, gradációja nelyreállt, és a róla készült CIBA nagyítások remek kiállítási képként szép karriert futottak be. Hazai és nemzetközi kiállítások dijazottjaként megjelentek különböző szaklapokban, folyóiratokban, könyvekben, katalógusokban. Műtárgyként egyes szignált, sorszámozott kópiáit megvásárolták. A 27/100 számozású, szignált példány nemrég került kalapács alá Budapesten, a Mai Manó Ház első fotóárverésén, és talált gazdára 180.000 Ft-ért.
