Stranica 56 [56]
OCR
Mitől tud sikeres lenni egy fotóriporter napjainkban? Felgyorsult világunknak köszönhetően már mindenkinek a zsebében ott van a fényképezőgép. Mennyire nehezíti ez meg a mai fotós munkáját? Ez nehéz kérdés, mert úgy gondolom a siker relatív. Az egyik és legfontosabb dolog, hogy jelen kell lenni a szakma vérkeringésében, így jó, ha az ember részt vesz szakmai workshopokon, megméretteti magát pályázatokon vagy indul ösztöndíjakért. Ezek egyrészt visszajelzést adnak a munkájára, másrészt sokat lehet belőlük tanulni. Az hogy mindenkinek ott van a zsebében a fényképezőgép szerintem nem baj, én sokat biztatom az embereket hogy fotózzanak, és próbálják meg úgy, hogy közben átgondolják, mit akarnak megmutatni vagy láttatni. A hivatásos fotósoknak így fel kell venni a versenyt a lelkes amatőrökkel, de ezáltal talán fejlődik az emberek vizuális kultúrája. Szerinted mitől működik egy sorozat? Magam elég sokat időzök egy fotósorozat elkészítésével, általában hosszútávú projektekben szeretek gondolkodni. Ha megvan a téma és a koncepció, akkor mint a filmeknél, csinálok egy forgatókönyvet és fejben összerakom a sorozatot. Elképzelem milyen képeket szeretnék, és azokat milyen sorrendben mutatom majd meg. Persze, fotóriporter vagyok és az élet nagy rendező, így van, hogy felülírja, amit elképzeltem, olyankor pedig igyekszem jelen lenni a pillanatban és megragadni azt. 56 : TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2018 OSZ-TEL Milyen felszerelést használsz? A napi munkában digitális tükörreflexes gépet használok, Canon rendszert, fix illetve tilt shift objektívekkel. De a hosszabb távú munkáimat szeretem középformátumú filmre fényképezni, amihez egy Mamiya RB67-et használok. Volt olyan szituáció az életeben, amikor inkább nem kattintottad el a gépet, hanem megélted azt? Igen, legfőképp a családi eseményeknél, azokat szeretem megélni, tényleg látni, nem pedig a keresőn keresztül nézni. Milyen projekteken dolgozol jelenleg, milyen témák foglalkoztatnak? Nem régiben fejeztem be a kecskeméti Anya-Gyermek börtönről egy sorozatot, ezen körülbelül egy évet dolgoztam. Most új projektek vannak a fejemben, jelen pillanatban előkészítés és szervezés alatt vannak, így nem akarom elkiabálni, de annyit mondhatok, hogy szintén emberközpontú, szociálisan érzékeny témákról van szó. Idén elnyerted a Hemző Károly különdíjat és shortlistes lettél a Sony World Photography Awards-on, amelyhez ezúton is gratulálunk! Tudnál mesélni ezekről? Először is köszönöm! A Sony Awardsot év elején hirdették ki, ott egy tavalyi sorozatommal lettem shortlistes, ami a FINA vizes világbajnokságon készült az óriás toronyugrokról, akikről hosszabb, keskeny képkivágásban a magasságot érzékeltetve a nagyon összetett, átgondolt és precíziós mozdulatokat bemutató fekete fehér képeket készítettem. Ez a sorozat az előbb említetteknek ellentmond, mert ez egynapi munka volt, nem egy hosszútávú projekt. A Hemző Károly különdíjat pedig most nyáron hirdették ki, amit az Anya-Gyermek börtönös sorozatomért kaptam. Ez egy nagyon nagy megtiszteltetés, mivel Hemző munkái ikonikusnak számítanak, így a róla elnevezett díj is nagyon megtisztelő szakmai elismerés.
