Oldal 40 [40]
OCR
Mikor döntötted el, hogy fényképezéssel fogsz foglalkozni? Gyermekkorom óta érdekelt a művészet. Tizenéves korom óta foglalkozom zenével, irodalommal. A fotográfiával tizennyolc éves korom körül találkoztam először és húsz évesen döntöttem el, hogy ez lesz az a művészeti ág, amiben alkotni fogok. Szerelem volt első gombnyomásra! Mivel a hivatásomat így választottam nem volt kényszer a technika elsajátítása, kifejezett élvezet volt számomra. Úgy örültem az első Zenitemnek, mintha Leica kamerám lenne! Varázslatos élmény volt a keresőjébe nézni. A Helios-44 objektívemet még ma is használom, nagyon mokány képalkotása van digitális gépen. A családodban vannak felmenőid, akik szintén alkottak vizuális területen? Igen, Édesanyám rajzolt, festett (amatőr szinten). Édesapám ötvösművészeti jellegű, illetve iparművészeti tárgyakat készített ifjú korában (ezeknek a munkáinak a legjava meglátásom szerint eléri a művészi szintet), sajnos abbahagyta az alkotást, a horgászatnak szentelte az életét, abban teljesedett ki. Boldog vagyok, hogy még mindketten élnek, Derecske városában lakom velük. Nem vizuális örökség, de megemlítem: Rékasi nagyapám kiválóan énekelt (hangjának köszönhette, hogy túlélte a Gulágot), Borbély nagyapám pedig igazi életművész volt, a hölgyek iránti rajongást - nagy valószínűséggel - tőle örököltem. Hol tanultál és kiktől tanultál? Sehol és senkitől. Már gyermeknek is nagyon önfejű voltam, nem tűrtem, ha beleszólnak a dolgaimba. Természetesen szakmai tudásra szükségem volt, első fotós szakkönyvemet, Zombor Ferenc kecskeméti fotóstól kaptam. Mivel imádtam olvasni szakkönyvgyűjtő lettem, azokból tanultam. Tehát mondhatni a legjobbaktól: Szilágyitól, Sevcsiktől, Hefellétől - nem akarok kihagyni egy kiváló írót sem, ezért nem sorolom tovább. Mérhetetlen tudásvágy volt bennem nem tudtam letenni az írásaikat, aztán a gyakorlatban mindent ki is próbáltam: laboráltam, világítottam, komponáltam. Hogyan építetted föl magad, mint fotóst? Elméleti tudás, gyakorlati tudás és egy élet. A többi vagy van, vagy nincs, például szenvedély, tehetség stb. Így utólag visszatekintve, voltak olyan momentumok a pályámon ami - ha úgy akarok rá tekinteni - akár Isteni beavatkozásnak is tűnhet, vagy a sors kezének. Például a főiskolai tanulmányaim kapcsán, az ország -szerintem legjobb művésztelep vezetője lett a szakdolgozati konzulensem Dr. Marczin István, így a fotóművészetről írhattam a diplomamunkám, amit publikáltunk is. Mennyi időt szánsz a megrendelések mellett a saját elképzeléseid és alkotásaid megvalósítására? Nagyon sokat, mindig csak annyi ,nem saját" munkát vállaltam, hogy ne haljak éhen, a többi időben az autonóm munkáimat csináltam. Nem is tudok másként élni, ez egyfajta , mánia", megszállottság, nemigen egészséges, de nem sok magánélet fér bele. Rékasi Attila: Régi történetek - Metafizika-l. Rékasi Attila: Teremtett terek - Hálózat
