Oldal 53 [53]
OCR
Az interjut készitette: Kriston Szabina Mikor megismerkedtem Mészáros László munkáival, többször is — tévesen — a , festményei" szó hagyta el a számat, mikor épp a fotóiról beszéltem valakivel. Bocsánatos bűn ez egy olyan fotográfus esetében, akire — saját bevallása szerint is — nagy hatással voltak és vannak Munkácsy, Caravaggio vagy az impresszionisták munkái. Fotói erős befolyást gyakorolnak a néző képzeletére, szuggesztívek. Minden egyes sorozata olyan, mint, mikor egy izgalmas regényt nyitunk ki és kezdünk el olvasni: karaktereket látunk, olykor szerteágazó cselekményt, a szereplők érzés- és gondolatvilágát, de láthatjuk a társadalmi környezet lenyomatát egyaránt. Mészáros László sok időt szán a részletek kidolgozására: a legapróbb szarkalábnak vagy egy ruharedőnek bizonyos, hogy a fotográfus munkáiban pontos célja és értelme van. Kompozíciói nem egyszerűen tárgyak és emberek, hanem szimbólumok, melyeket nem lehet racionális alapon magyarázni, mivel többletjelentést és — kulturális környezettől függően - személyes jelentést hordoznak. Mikor döntötted el, hogy fényképezéssel fogsz, szeretnél foglalkozni? Nyolcadikos voltam, iskola végén kaptam egy Hanimex fényképezőgépet apámtól. Középiskola második osztályában elkezdtem embereket fotózni, és akkor rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Addig madarakat fényképeztem. Mert a madarak érdekeltek. Most már rájöttem, hogy a madarakat csak nézni jó. A családodban vannak felmenőid, akik szintén alkottak vizuális területen? A szüleim polgári foglalkozást űztek, a testvéreimmel viszont messze gurultunk az almafától. Nővéremből festő lett, öcsém egy reneszánsz ember, én fényképeket csinálok.
