Stranica 57 [57]
OCR
Mennyi időt szánsz a megrendelések mellett a saját elképzeléseid és alkotásaid megvalósítására? Egyre többet. A megrendeléseim - a szakma megváltozásával — viszonylag nagy munkákra korlátozódnak, ami jó, mert kihívással teli és jól fizető. Emellett sok időm marad és élek a felszabadult idő adta lehetőségekkel. Kiket követsz magyar és nemzetközi viszonylatban? Reklámfotó területén azt a körülbelül 10 magyar fotóst követem, aki velem hasonló színvonalon űzik ezt a mesterséget. Általában figyelem a nemzetközi reklámtrendeket, mert szeretem a minőségi munkákat. Művészeti fotózás terén szintén szeretem a minőségi megvalósításokat és az új irányokat. Nagyon szeretem Erwin Olaftól egészen Helmut Newtonig azokat a fotósokat, akik szeretik a megrendezett szituációkat. Én is szeretem ötvözni azt a tudást és profizmust, amit a reklámszakmában elsajátítottam és a saját műveim megalkotásában kamatoztatni. Ugyanakkor a festészet is fontos nekem, abból is leginkább a klasszikus — például Caravaggio vagy El Greco -, de minden más vizuális műfaj is inspirál. Van kedvenc saját képed? Talán az Asztaltársaság. Évekkel ezelőtt készítettem és azóta sem érzem azt, hogy megváltoztatnám, vagy, hogy valamit máshogy gondolnék. Sok munka fekszik benne és ez látszik is, a szó jó értelmében. Az egész egy hirtelen ötletből jött, látva az embereket az éjszakában, hogyan deformálódnak; aztán ez odáig — kristályosodott, hogy meg akartam mutatni, hányféleképpen lehet megélni az ivás, alkoholizálás műfaját. Persze, ha nem lenne alkohol, az emberi jellemeket akkor is szépen megmutatja, mert az alkohol is csak azt hozza ki belőlünk, ami bennünk van. A festői forma később jött Munkácsy hatására, amikor elmentem megnézni a trilógiát. A kép megkomponálásánál figyelembe vettem az akadémista, vallási témájú festészetben alkalmazott hatáselemeket, így emelkedett megformálásban, kis iróniával és fekete humorral tudtam tükröt tartani mindannyiunknak. Olyan technikával készítettem, amely lehetővé tette, hogy a 3x2 méteres kép, közelről még több részletet mutasson meg. "UJUJD WO AydesHo}OUdoOjzsejsosezSaW' MMM PB 4919419]9 Yaday IGqeAoL Min dolgozol jelenleg? Egy portrésorozaton. Portrét készítek néhány emberről, akikkel mostanában ismerkedtem meg, és akik valamilyen gondolatot elindítottak bennem. Ezek az emberek valamilyen disszonanciával rendelkeznek és az a furcsa vibrálás, amit ez okoz, érdekel engem. Emellett készítek bizarr tárgyfotókat, egy másik portrésorozatot Salföld lakóiról — ahol sokat vagyok. Mindenfélét csinálok, ami az eszembe jut. Például nemrég egy próbababát vittem a Mercedesemmel és eszembe jutott egy kép. Ez ihlette a Vágy nem titokzatos tárgya című képet. Nagyon sok új technikai megoldást kísérletezek ki. Egyfolytában bütykölök. Mindig is fontos volt, hogy milyen eszközzel dolgozom. Sokat utazol? El a fejedben egy álomutazás? Hová szeretnél eljutni, ahol még nem jártál? Megfordultam már egy pár helyen a világban. Voltam egyiptomi ásatáson fotózni Luxorral szemben, a Halottak völgyében, ahol egyik utam során a leleteket, egy másik alkalommal pedig a sírfal freskóit dokumentáltam. A másik ilyen meghatározó élményem az észak-pakisztáni Kalash törzsnél tett 3 hónapos antropológiai expedíció volt. A tudományos munkák mellett végzett fotográfia a mai napig érdekel. Például nemrég a Néprajzi Múzeum raktárában egy 12. században épített és az 1700-as évek elején felújított templom mennyezeti díszítését fotóztam a templom rekonstrukciós munkálataihoz. Sajnos a múzeumi archiválás terén még nem bevett gyakorlat olyan magas szintű fotótechnikát alkalmazni, mint amivel mi, fotósok csak kevesen rendelkezünk - műszaki fényképezőgépre, csúcsfelbontású digitális hátfalra és nagy felbontású optikákra gondolok. Elhatároztam, hogy szeretnék ilyen irányú múzeumi fotózásokat is elvállalni. Hová szeretnék eljutni? A Holdra. Vagy a Plútóra.
