Stranica 8 [8]
OCR
A fotózással, ha jól sejtem először 10 éves koromban kerültem kapcsolatba, mikor a nővérem gépe, ami egy harmonikás rendszerű nyitható 6x9 gép volt, került a kezembe. Nagy élmények ugyan nem fűztek hozzá, de kezdésnek az érdekessége miatt bevált. A következő masinám a Smena 8 volt, amit 13 éves koromban szorongattam izgatottan a fotó szakkörön, amit a fizika tanárom tartott. A rákövetkező siheder korszakot már egy komolyabb Praktica PLC 3 fémjelezte, ami elkövetett majd a 30as éveim elejéig. - Ez idő tájt már felhagytam tanult szakmammal a kovácsoltvas díszművek készítésével, pedig szépen hangzott az , iparművész, társszerző" titulus és elkezdtem a sofőr életet, ami lényegesen nagyobb szabadságot biztosított számomra, ami a nemzetközi fuvarozásba teljesedet ki. Ennek örömére befektettem egy még komolyabb gépbe, ami akkor világelső volt - mégpedig a Minolta 700-ról van szó, ami az első autófókuszos tükrös kisfilmes volt a glóbuszon! Gyakorlatilag sem előtte, sem utána nem végeztem semmiféle fotós tanfolyamot s így a képeim is szinte kizárólag emlék és családi fotók készítéséről szóltak, pedig ekkor már eléggé kitágult a világ előttem, hisz nem csak egész Európát, - Gibraltártól Nord Capig, Dublintól Astrahánig, hanem a közel kelet országait is bejártam úgy, mint Irak, Irán, Szíria, Libanon. Igaz hozzáteszem, hogy ez pont az Irak/lrán közti háborús időszakra esett, amikor nem nagyon díjazták a ténykedésemet, de így is sikerült pár fotók készíteni az útjaim során. Solti Endre Gyakorlatilag itt hosszú kihagyás következett, ami a fotózást illeti és legközelebb a digitális korszak beköszöntével kezdtem újra elővenni a masinát, de már nem a Minoltát, hanem egy mai szemmel nézve szuper gagyi készüléket. A mérete, mint egy családi gyufásdoboz volt és most érdemes figyelni! - 730 000 pixeles volt! Ami ugye tesók közt sem éri el az 1 MP-t. Még hab a tortán, hogy semmiféle LCD nem volt a képek visszanézésére, hanem csak számláló! Mind ezt kemény 30 000 Ft ért lehetett birtokolni. Nem kell mondani, hogy nem lett a szívem csücske, de akkor erre tellett... Azóta volt Nikon D70, D700 s most a D800 van porondon mert vallom, amit már a Nikon mérnökei is, meg Kelby is számtalanszor kifejtett : A jó képhez, néha sajnos be kell ruházni! Talán innen datálható a beteges vonzalmam a profi cuccok iránt, no meg amióta belefúródott a parkettába az SB-910 vakum egy szintén távol keleti, de végtelenül hitvány rádiós vakukioldóból kiforduló talp miatt, azóta nagyon meggondolom, hogy mibe fektetek be! Sajnos jártam már így kártyaolvasóval, szűrővel, állvánnyal stb. tehát nem véletlenül alakult ki a gyűlöletem a silány termékek iránt. Viszont azért csínján kell bánni a dolgokkal, mert most, mikor egyre többet kacsingatok a Phase One ra,---- Mit kacsingatok? Maximum csak hunyorgok, mint a macska, aki feljött a pincéből ---- a hátam mögött felsejlik szeretett nejem sziluettje, miközben a monitoron szörföl s a válóperes ügyvédek honlapját tanulmányozza...
