Skip to main content
mobile

Heritázs

  • Pretraga
  • Kolekcije
Serbo-Croatiansh
  • Englishen
  • Magyarhu
  • Српскиsr
PrijavaRegistruj
  • Pregled Naslova
  • Stranica
  • Tekst
  • Metapodaci
  • Isečak
Pregled
vis_000001/0000

Árpád

  • Pregled
  • Prikaži metapodatke
  • Prikaži Permalink
Ukupno stranica
467
Kolekcija
Magyar történelmi könyvek
vis_000001/0027
  • Pregled Naslova
  • Stranica
  • Tekst
  • Metapodaci
  • Isečak
Stranica 28 [28]
  • Pregled
  • Prikaži Permalink
  • JPG
  • TIFF
  • Preth.
  • Sledeće
vis_000001/0027

OCR

T ÁLLUNK A kor határkövénél, Szövétnekünk utolsót lobban, s a félhomályban látjuk a magyarságot, a mint a határt áttörténelmi . Előtte hajnalhasadás, mögötte koromsötét éjtszaka, Be akarnánk világítani abba ől jöttek a mi eleink, hol ringott a bölcsőjük, milyen volt eddigvaló életük folyása, Mindhiaba! Szövétnekünk kialudt, és tekintetiink a titokzatos sötétségbe vész, De mi ez? Valami gyenge fény kezd derengeni az éjtszakában, Pislogó láng, a mely a sötétségbe, Tudni szeretnők, mei hol elalszik, hol újra világol. Tétova jár, mint a bolygótűz,. S amott egy másik ; majd folvillan a harmadik, a negyedik is. Körülöttük a sűrű sötétségben félhomály dereng, s a szemünk látni kezd, Itt emberi koponyákat lát, amott állatbőrökből összeaggatott ruhákat. Majd földbe ásott hajlékok és nyírfahéjsátrak tünnek elő a sötétségből ; bennük kezdetleges szerszámok. Körülöttük eleven élet van, szorgoskodik a nagy család örege-apraja, Egy pár férfi a nagy halfogó hálót húzza a part felé, mások valami horgászó szerszámokat hordanak a csónakba. Az asszonynép a lábasjószág után lát vagy fon és varr. Távolabb egy csapat ember az íját és a nyilait fedi rendbe, aztán lóra pattan. Nem vadat űzni mennek most, mert az ebeiket visszaparancsoljak ; hadakozni mennek. Errébb ismét más kép tűnik a szemünkbe. A mi eleink békességben élnek együtt egy másik, kisebb néppel, Most már több a háziállatjuk, s a földjük sem hever parlagon, hanem búzát, árpát, szőllot-mit terem, A férfiak fegyverzete eziisttel van kiverve, homlokukon aranylemez villog, lófjerszámuk diszes; az asszonynép gyűrűkkel, gyöngyökkel, fiilénfiiggokkel ékeskedik. De az újért nem hagyták el a régit. Most ís zsákmányul ejtik a folyók halait s az erdők vadait. A lovat éppoly jól megiilik és nyilaikat éppoly biztossággal eregetik az ellenségre, mint annakelőtte, S ha ajkuk szóra, dalra nyílik, ugyanaz a nyelv árad róla, a melyet ősapáiktól örököltek, csakhogy most már fejlettebb és szóban gazdagabb.

Strukturalno

Custom

Image Metadata

Širina slike
1280 px
Visina slike
1820 px
Rezolucija slike
300 px/inch
Veličina originalnog fajla
672.35 KB
Permalink ka JPG-u
vis_000001/0027.jpg
Permalink ka OCR-u
vis_000001/0027.ocr

Privaci

  • Politike privatnosti
  • Kolačići

  • https://facebook.com/tripont

Veb Sajt

  • heritazs.hu
  • phaseone.hu
  • tripont.hu
  • tripont.hu/problog

Kontakt

  • +36 30 462 23 40
  • klinger.gabor@tripont.hu
  • 1131 Budapest,
  • Reitter Ferenc utca 132/J.

  • Copyright © 2023 Tripont Kft.
  • Copyright © 2024 Tripont Kft.

Heritázs

PrijavaRegistruj

User login

Zaboravio sam šifru
  • Pretraga
  • Kolekcije
Serbo-Croatiansh
  • Englishen
  • Magyarhu
  • Српскиsr