Stranica 37 [37]
OCR
hosszú ideig, Az alapnyelvi magyar és vogul-osztják nyelvjárásban már az ős-finnugorok területi egysége korában kifejlődtek s nyelvjárási saját és elterjedtek olyan ságok, a melyek a többi nyelvjárásban nem voltak meg; s minthogy e két nyelvjárást beszélők a többi finnugoroktól való elszakadásuk után még hosszú ideig együtt maradtak, természetesen még több olyan közös sajátság fejlődött ki bennük. Ennélfogva a magyar nyelvnek legközelebbi rokonai a vogul és az osztják. Ez a három nyelv a finnugor nyelvcsaládnak ugor ága, A finnugor nyelvekben kétségtelen nyomait találjuk annak, hogy a finnugorság már az alapnyelv korában érintkezett indogermánokkal, nevezetesen árjákkal (indoirániakkal), s ezek befolyással voltak a művelődésére, Érintkezésük tovább tartott a finnugor törzsek szétválása után is. A magyar nyelvben szintén vannak — igaz, hogy csak nagyon gyér — nyomai annak, hogy a mi eleink, miután a vogul-osztjákoktól különváltak, tovább is érintkezésben voltak árja törzsekkel. Sokkal nagyobb hatással volt a mi eleink művelődésére és nyelvére egy török (valószínűleg bolgár-török) nép. Ennek a nyelA magyar nyelv és a török-tatár nyelvek köző fölfogása ; minden más fölfogás tudománytalan és ennélfogva helytelen. viszonynak ez az egyedül helyes AJ UDVALEVŐ dolog, hogy a nyelvek rokonsága nem bizonyítja ok vetlenül a népek fajrokonságát is, a mint hogy az ugyanazon anyanyelvűek sem tartoznak okvetlenül mind ugyanazon fajhoz. Kétségtelen példák vannak arra, hogy egyes népek és néptőredékek idegen nyelvvel cserélték el a magukét, A hódító bolgár-törökök átvették a meghódított szláv nép nyelvét és elfelejtették a magukét A lappok olyan finnugor nyelven beszélnek, a mely legközelebbi rokona a finn nyelvnek, de anthropologiai tekintetben annyira eltérnek a finnektél, hogy lehetetlen őket ezekkel azonos fajúaknak tartani, hanem azt kell foltenni, hogy a lapp nyelv nekik nem eredeti, hanem fölvett nyelvük. (1) Az indogermán nyelveket beszélő népek között és némelyeknek saját örében is tetemes anthropologiai külömbségek vannak. A mi örményeink véből kétszáz és y szó meg a magyarban. Nyelviinknek ezen régi, vagyis a honfoglalás előtti korból való török elemei tehát jövevényszavak. Később, mostani hazánkban, ismét gyarapodott a nyelvünk török átvételekkel, a melyek részint a betelepedett kúnok és besenyők, részint az oszmán-törökök nyelvéből valók. Ez utóbbiaknak egy része nem is közvetlenül, ha nem a déli szlávok közvetítésével jutott el hozzánk. Ezektől a jövevényszavaktól külön kell választani bizonyos szavakat és szóelemeket, szám szerint vagy 25 —30-at, a melyek egyaránt megvannak a török-tatár nyelvekben és a magyarban meg a többi finnugor nyelvben, nemkülömben a többi in. ural-altaji nyelvesaladban: a mongol-, mandzsu-tungúz- és a szamojédban is, Ezek talán az összes ú. n. ural-altaji nyelvesalddok ősrokonságának bizonyítékai, de semmi esetre sem szolgálhatnak a magyar nyelv török-tatár voltának bizonyságaiul, 27 y Í az is, hogy a zsidó nép legnagyobb része ú dolog, valamint szintén elhagyta fajának eredeti nyelvét és más nyelveket vett át. Ennélfogva nem szabad eleve elutasítani némely íróknak azt a föltevését, hogy az magyarság vagy a magyarság szömes faj szerint nem finnugor, hanem török«igazi> tatár nép. Ennek a lehetőségét elvben el kell fogadni. Hogy azonban ez a lehetőség lószínű esetleg bi i fokozódik-e vagy pedig valószínűtlennek, eset leg teljesen tarthatatlannak bizonyul, az azon fordul meg, hogy a föltevést minő kkel lehet tá i, Vizsg sorra ezeket az erősségeket Az első az, hogy a görög írók a magyarokat turkoknak azaz törököknek nevezik, s a keleti írók is (a kik ugyanegy forrásból merítettek) azt mondják, hogy a magyarok turk-fajbelick. A ki ennek fontosságot tulajdonít, az elfelejtette vagy nem akarja tudni azt, hogy különféle népfajoknak egy
