Stranica 67 [67]
OCR
Azt az ősi szokást is elmondja a króni kás, hogy a hírvivők a nép nevében szóli tották a magyarokat harczba, a kitűzött időben és helyen fegyverben való pontos i s a gyiilés ta és pi tására, A ki pedig ezt a parancsot megvetette a nélkül, hogy igaz okát fudta volna adni, azt a Scytha törvény értelmében karddal ketté hasították vagy kétségbeesett vállalkozásra küldték ki, vagy pedíg szolgaságra vetették. A mikor a húnok a Tisza mellé jutnak, az egész község, a nép tetszése határozza el, hogy ott megszálljanak, Egész világosan fejezi ki a krónika, midőn a hadi czímerről, Etele király turul madaráról szól, hogy ezt a czímert viselték a harczban Géza vezér koráig, a míg maguk közösen kormányozták magokat. Még Lélt és Bulcsút is a magyarok gyűlése küldi Németországba, A kalandozásokat befejező sorokban ismét kifejezésre jut, hogy a magyarok községe így élt az ő kapitányai vagy vezérei alatt, a kiket időről-időre szokott választani — egész Géza vezér koráig, Emeljük ki még itt a Kézaival tébbékevésbbé megegyező krónikáink eltérő részeiből a ben inket érdeklő adatokat, Legfontosabb az a Kézainál régibb feljegyzés által megőrzött tétel, mely a bejövő magyarok vezéreiről szól olyképen, hogy ezek többen voltak ugyan, de végül egyet közülük nemessége és vitézsége miatt fővezérnek választottak, s ezt hívták Álmosnak, Ennek a vezérségben utóda lett fia: Árpád, (Zágrábi és nagyváradi krónika, ) A Kézai után is láljuk a hét kapitányt, de itt már a magyarok közös tanácsban megállapodva választják meg őket, s csak ezután jön a hét seregre való felosztás, (Képes, budai, pozsonyi és dubniczi ki nika,) Az első kapitány: Arpad alakja későbbi krónikáinkban sokkal jobban kidomborodik, midőn a magyar föld meghódítását beszélik el. Nemcsak az első ő a honfoglaló harczban, hanem ő jön be a többi hét vezérrel Pannoniába, még pedig nem vendégképen, hanem öröklött jogon, Közös tanácsból küldik ki a hírnököt a magyar föld kikémle lésére, és midőn ez visszatér a föld jó hirével, Árpád fohászkodik Istenhez először segedelemért, utána hivják segélyül az öszszes magyarok Istent, s másodszor ís közös tanácsból küldenek követet Szvatoplughoz. (Képes Krónika.) A krónikák sorában külön helyet kíván kírály névtelen jegyzőjének műve. Szerinte a Scythiában vagy Dentumoger ben lakó hét fejedelmi személy (principales persone, hetumoger) egymás közt tanácsot tartva, határozta el az új haza elfoglalását. A vezérek a Scythia minden fejedelmi nél hatalmasabb és bölcsebb Álmus vezér tanácsával és segedelmével végzik az ország minden dolgát. Álmus fia Árpád. A hér fejedelmi személy belátván, hogy a hódításhoz vezér és parancsoló szükséges, közös elhatározással megválasztják Álmust és az 6 nemzetségéből eredőket; mert Almus fényesebb nemzetségii és hadban hatalmasabb a többieknél. S a választást oly módon erősítik meg, hogy véröket pogány módon egy edénybe bocsátják. Az eskünek, melyet ez alkalommal tőnek, öt pontját ismeri a Névtelen, Az első: hogy a vezér mindíg Álmos nemzetségéből legyen; a második: hogy ha valami jót saját munkájokkal szerezhetnek, senki közülök ki ne legyen zárva belőle; a harmadik: hogy a választók fiaik soha a vezér tanácsából és az ország tisztjéből ki ne legyenek rekesztve; a negyedik: hogy ha valaki utódaik közül hhiitelenné lenne a vezér személye ellen és meghasonlást szítana a vezér és rokonai közt, vére ontassék, mikép az vérdk omlott az esküvésnél; végül az ötödik pont: hogy ha valaki a vezér vagy a többi fejedelmi személyek utódai közül megállapodásukat meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké, Nem a mi feladatunk itt a honfoglalás menetének részletes leírásával foglalkozni, melyet annyi buzgalommal, szélesen dolgoz ki Anonymus, Minket a munka alkotmánytörténeti vonásai érdekelnek, a melyek a következők. Árpádot atyja, Álmus vezér, tanácsot ülve és minden övéinek esküjét véve, még életében teszi vezérré és parancsolóvá. Árpád is Magyarország előkelőinek és vifézeinek esküjét vévén, emelteti
