Stranica 87 [87]
OCR
3. Az úzok (kunok) a IX. X. században sei éltek. Görög írók úzoknak, perzsák és arabok gúzoknak nevezték őket. Már 835 előtt háborúskodtak a besenyőkkel, a kikkel való rokonságuk fokának megállapítása a legnehezebb kérdések közé tartozik. Igen sokan, legalább nyelvileg, egynek veszik őket, A Lebédiából kivándorló magyarokhoz úzok vagyis kunok is csatlakoztak és nyelvben keveset különbözvén tőlük, elmagyarosodiak. Egy másik töredék, mely a Kuma TE hettek sokan. Még kevesebb tagot számlálhatott az uralaltájiak finn-ugor atyafisága. A finn-ugorok főbb népei Árpád idejében még nem éltek államokban. Egyes független törzseik szállásait csak nagyjából jelölhetjük. ki. Az osztjákok és vogulok az Ural hegy ség felső vidékén, az ázsiai határon lakta! A votjákok a Káma és Viatka kö Baskardia és Nagy-Bolgárország szomszédságában éltek. Finn-ugorságukat nyelvben, testalkatban, jellemben máig megőrizték. A mordvinok ugyane tájon, kissé délebbre partjai mellől mint kumai nép került a Krimbe, saját török-tatár szolgáinak hatása alá került, és a félszigeten törökös tatár lett. 4. A besenyők az úzokkal vagyis a kunokkal azonos nyelvet beszéltek. Konstantin szerint az aldunai Disztrától (Sziliftriatol) a dontövi Szárkelig, tehát Etelközben és Lebédiában is tanyáztak. Mivel azonban Lebédia a mai Déloroforszaggal együtt a kozárok felsősége alatt maradt, csak a tulajdonképeni Etelköz (Patzinakia) volt a besenyők független szállása. Ez a szállás azonban egymaga is nagyobb volt valamivel a mai Magyarországnál. Az Aldunánál a besenyők csak Árpád halála után, 914-ben telepedtek meg. Etelköz és Lebédia nyolcz tartományát — Konstantin nyomán — névszerint is ismerjük, fejedelmeikkel együtt; s tudjuk, hogy a 40 kerület élén szintén egy-egy kisebb vezér vagy nemzetségfő állott. Hat puszta váruk vagy kátájuk volt. Az etelközi besenyők közül az Ertem, Sur és Gyula tartomány népeit kangarnak nevezték, mivel a többinél vitézebbek és nemesebbek voltak. Mindent összevéve: a bolgárok két országa, Baskiria, Kozárország, a besenyők földje és Magyarország, tehát a hat (közöna három millió négyzetkilométert s így (a mai) Európának mintegy harmadrésze e rokon népek kezében volt. A magyart ki véve, ezer év alatt mindenik elvesztette 6: «testvértelen ága nemének". Egyébiránt ezek a testvérnépek a roppant területen sem le A zürjének a Vicsegda (zürjén néven Esva), a Meszen és a Pecsora forrásvidékein laktak. les fob A zavolocsiak vagy zavolocsiebeli cstidok az Onega és Vaska közt, az Alsé-Dvina folyam partjain éldegéltek. A zavolocsiak karjalai finnek voltak. A. cseremiszek vagyis marik (férfiak) 4 a nagy-bolgárországi csuvasok s a most 2" említett népek közt, a Vetluga és Vjatka (ő 9 közt, a Volga partjain Kljazmáig tanyáztak. Finn-ugor eredetűek, de szókincsökben / sok a tőrök szó. A Volgától nyugatra a Nyugati szomszédaik: a muromák, mer= gy ják, veszjek, inkeriek már az oroszoknak 6g. hódoltak. 5; A tulajdonképeni finnek, vagy sa- [d szuomalajnen-ek (mocsár ját nyelvükön földiek) akkor is mai hazájokban laktak. " A szlávok, a kikkel gyakran harczoltak, csúdoknak (jövevényeknek) nevezték őket ís. Mythologiajuk szépségei újabb időkben az egész művelt világ érdeklődését felköltötték. Az akkori földrajzírók a finnek orszag nak csak egyik népéről, a kvénről irtak bővebben. Maguk a finnek az ország őslakosait hítták kainuiaknak vagy kvéneknek. A livek (randalisztok vagyis partlakók) a Csúd-tenger (Peipusz-tó) vidékéről a VI. században kiszorították a gótokat; de ekkor 7 már adót fizettek a skandináviai gótoknak. «6 Haj A kúrok odább délen a VII. században már az Aa vidékétől s a Balti-tengertol 7 délnyugatra a Niemenig s a litvánok és laktak; a livek a semgalli lettek orszagai től csak tájszólásban különböztek. Először
