Stranica 213 [213]
OCR
csatlakozott a hunok magyar utódaihoz, törzsfőnökük, Edemen, Csaba utódjává, söt fiává is változott. Mikor aztán a nyugati ' közvetítő dunántúli avar és gepid néptoredékek már-már elhamvadó hagyománya alatt parázs lappangott, a mely a kellő határőrség ékelyei részint elvérzettek, részint a magyarságba olvadtak, a hunutódok mondáinak a megmaradt s Erdélybe áttelepített kabar-székelyek lettek egyedüli örököseivé. Noha a nyugati végek avar néptőredékeinek honfoglaláskori jelenlétér a Bajor Conversio és Konstantin közelkorú folj is igazoljak, az külön szerepének nyoma kútfőinkben csaknem egészen elhomályosodott. De a figyelmes mondafejtő még így is felismerheti, hogy a pannóniai székelyek történetében két elem szerepel: a csiglalakó nyugati csatlakozók és azok a keleti csatlakozók, a kiknek történetét a hun-avar hagyományok öröklése annyira hogy benne Attila egyik fiának emléke a félezer évvel későbbi megzavarta, magyar honfoglalás emlékével egészen összefolyt. KIVÁNDORLÁS és honfoglalás sorsát a kozár-kabar csatlakozókkal megszaporodott hét törzs és hármas fejedelemség élén Árpád nagyfejedelem irányította. Ezért aztán a mult minden dicsőségének fényét egy személy lanatban ismét lángra lobbant r éb mindent elhomdlyosi és körny sőt részben magába is olvasztott. A beolvadás eredményeit már ismerjük, az elhomályosítás mértékét pedig most állapítjuk meg. Ezért már eleve tudnunk kell, hogy krónikásaink a hun és magyar honidőben, tehát és rögzítették foglalás mondáit nem egy nem is egyöntetűen figyelték meg. A magyarokról szóló rövid szöveg már régen megvolt, midőn a folyton gyarapodó dunántúli hun-mondák azt az 1221 táján élő névtelenünket elvakították, a ki hunokról szóló terjedelmes részt megírta. Az előadás egyenetlenségét még a két krónikás állásfoglalása is zavarta. Az első még a honfoglaló hét magyar szerepével sem volt tisztában, a hármas fejedelemségavar emlékek krónikása pedig a naiv hagyományt tüzetesen felkutatta. Mivel mindketten a királyi udvar számára s talán a vele rokonságban álló idegen uralkodó családok számára is dolgoztak, abban megegyeztek, hogy az Árpádok fényes származását a lehető legnagyobb mértékben igazolniok kell. A ragyogó góczokat teremtő k felh álni nem volt köré csoportosító monda Lonalaniis gó F alakja Az is bizonyos, hogy ragyogó emlékét a későbbi idők eseményei sem tudták elhomáind. a lyositani. A törzsek feloszlása s a hármas fejedelemség mulandó volta csakis társai dícsőségét bágyaszthatta, Az ő utódai uralkodó fejedelmek maradtak s véréből egy hatalmas királyi család keletkezett. A nevéhez fűződő mondakör szintén gyarapodott: családjának eredete a hét törzs összességéből támadt magyar nemzet eredetével összeforrt; a magyar nemzet dicsősége is hatalmas arányokban növekedett, midőn történetébe a világhódító hunok emlékét bekebelezte; sőt a támadat pillanatában még az a büszke tudat is dícsőségét szolgálta, hogy Attila király örökségét azért hódította vissza, mert Attila király utóda volt. Utóbb azonban kiderült, hogy a hun-mondákat 174 yt e czélra f nehéz. Az egyiknek rendelkezésére állott másiknak pedig Attila, a világhódító hun kirdly. A ki aztán Attiláról szólt, a hunok és magyarok közös után már Attilát is a magyar királyok ősei közé sorozhatta. I. Béla jegyzője, a ki a hun-krónikás előtt írt, e jogon már a hazai hun-mondák érintése nélkül is azt hirdettette Árpáddal, hogy neki a nagyhírű, hatalmas Attila király őse volt. A hunkrónikás után következő kontárok pedíg a biiszke származásrendet fölvezették egész Noéig, kítől aztán Hunoron, Bendacuzon és Attilán át szép rendben levezették a genealogiát egészen Árpádig. De elfeledkeztek arról, hogy így kimarad a magyarok őse, Magyer, a kinél a családja elágazott volna a hunoktól és Attila királytól.
