Stranica 247 [247]
OCR
emeli a Duna vízét tartalmazó kürtöt, kérve Isten kegyelmét, hogy adja neki e földet örökre. A bécsi krónika szép kis festett képeit valószínűleg sienai miniator készítette, a ki rajzaindl az egykorú olasz vagy német viseletet és fegyverzetet tartotta szem előtt, s ha attól némely részletben eltért, szabad szárnyra eresztette képzeletét, fogalommal sem bírván a honfoglaló magyarok külső megjelenéséről, ARPAD I (APITANEVS HUNGÉR A. «Mausoleum Regum et Ducum> Árpádja Nem mozgott reálisabb alapon a Turéczi Janos krónikájának rajzolója sem. E mű tudvalevőleg a Mátyás idejéből való, augsburgi kiadásának egyik képe Árpádot ábrázolja, egy másik a hét vezért, Itt az ábrázolás hűsége tekintetében csak annyiban tapasztalunk haladást, hogy a rajzoló szembefiindleg igyekezett keleties motivumokat vinni be alakjaiba. A vezérek különféle zászlókat tartva lovon ülnek, hosszú, bő, elől nyitott palástokban ; mind nagy szakállas, hosszú hajú alakok, a hegyes süveg némelyiknél turbánszerű aljjal bír. Az Árpád külön, ülő képe is ilyenféle alakot mutat, 204 de a fej födetlen, a bő ujjú palástnak gallérja van, melyet elől boglár csatol össze; a vezér jobb kezében kardot, baljában pedig botot tart. Közelebb áll már az Árpád külsejéről ma vallott folfogasunkhoz az a metszet, mely az 1664-ben Nürnbergben megjelent «Mausoleum Regum et Ducum» képsorozataban a honalapító vezért tünteti fol. E mű szerzőjének a közhit a Bécsben lenyakazott gróf Nádasdy Ferenczet tartja. Valószínűleg ő írta a csinos latin verseket, melyek a magyar vezérekről és királyokról elmélkednek, s melyeket német szövegben is közöl a könyv. A képek eredetéről semmit sem tudunk ; azokra mint «régiekre és ismertekres hivatkozik a Bevezetés, kedélyesen jegyezve meg az olvasónak, hogy «ha ezeknél igazabbakat találsz, azokat fogadd el az én nevemben iss. Árpád itt mint e VII. Herzog der Hungarn» szerepel; mert megelőzik Keve, Kadicha, Keme, Béla, Buda és Attila, Zömök, már koros férfi alakjában látjuk őt, nemes arczéllel, körszakállal, fején érczsisak tolldísz nélkül, testét sodrony-pánczélingszerű kabát, szűk nadrág és magyaros csizma, hátát kaczagány födi ; övéről rövid, majdnem egyenes kard és görbe kürt lóg. Jobbjában érezbuzogányt tart, Ez a kép annyira átment a köztudatba, hogy egész a XIX. század elejéig meg se kisértették egy új Árpád-alak szerkesztését, hanem amlalhatatl aiozatel ismételték színes és szinetlen metszetekben a «Mausoleum» rajzát, Árpád szakállát őszre festették, sisakját aranyosra, kaczagányát hol barnára, hol párduczbőrszerűre, nadrágát kékre, csizmáját hol pirosra, hol sárgára, buzogányát hol aranyra, hol ezüstre. Ez a rajz foglalt helyet a Duflos le Jeuneféle, a királyi nyomdában készült franczia színes metszetek sorában is, melyek egész I, Rákóczi Ferencz koráig felőlelték a magyar történet nagyjainak képmásait is és a XVIII. század elején az egész világon elterjedtek. Ezt a rajzot utánozza a Heltai Gáspár krónikája 1789-iki győri kiadásának czimképe; valamint — Schwind rajza nyomán már a XIX. században — még
