Stranica 265 [265]
OCR
önkormányzattal bíró, tehát széthúzó hadi népeknél, köztük a bolgároknál és magyór roknál a fejlettség magasabb fokának. Kéthogy Árpád választásának is első ségtelen, z edzett testi sorban az ő katonai erényei: ereje, kiváló vitézsége és vezéri képességei adták meg a végleges igazolást. É hadi erényekhez azonban — a császár tudósímár ismert kormányzói mely alatt bizonyára az tásai szerint bölcsesége járult, emberek és dolgok ismeretét, lelki erő mellett mérsékletet kívánt érteni, Csupán ily kiváló férfiú vállalkozhatott arra a nehéz szerepre, hogy új fejedelmi hatalmának, mely egyelőre még csak egyszerű utánzat vagy keret is maradhatott, söt a törzs= si kent is vissza; g a belső, a politikai tartalmat is megadja. Z ÁRPÁD folemeltetésére következő A pár évtized alatt, újabb rendki vezeti, az, hogy veszedelmekkel fenyegető, súlyos földrajzi helyzetében Kelet felé a kozárságra, délnyugat felé pedig a bizanczi császári birodalomra támaszkodik, Sőt feltűnő, hogy a teljesen független nép, hovatovább különösen a császársággal igyekszik a szövetséges jó viszonyt fentartani, E politika éle észak felé a szlávok, de főleg a félelmes besenyők, dél felé pedig a hatalmas bolgárság ellen irdnyul. Mily nagyr éget, a kik keresték: a görög császárok, — hátrahagyott ülték ezt a műveikből kiolvasható. Bölcs Leó egyenenesen az ísteni gondviselés művének tekinti, hogy a bolgárok ellen a turkokat szövet ségesekül megnyerte, Igaz ugyan, hogy alább, taktikájuk leírásánál, bizalmat nem érdemlő, esküt, szerződést semmibe sem vevő, álnok népnek festi, helyesebben: bélyegzi a magyart a Bölcs császár, De kétségkiviil . igazságtalanul, Mert álnokságot épen a császárok, a rendszeres, czéltudatos erei nem vethettek sze villi események: újabb h tés és honszerzés drámái zajlanak le előttünk. S a mi ez események jelentőségét fokozza: a színtér teljesen megváltozik. KeletEurópa, pusztai, harczias vagy települő, de rokon népeivel, végkép elmarad mögöttük; a politikailag és hadilag egységes magyarság, első-fejedelmével élén, bevonul a települt, a római és keresztyén műveltség alapjan fejlé Európa to de teljesen idegen Nyugatténetébe. E dicső események sok részletét évezredes homály takarja már; látható romjait átformálta az ide szeretni, csodálni járó kései hagyomány, sőt itt-ott fölverte a támadott kortársak gyűlöletének burjánja is. Azt sem bizonyíthatjuk pontosan, hol s miféle szerepe volt ezekben az új első-fejedelemnek, a kit folemeltetésekor oly nagy dícséretre méltat a császári író, De azért a mint az egymásra torlódó, hézagos események zűrzavarából óvatosan kiválogatjuk az értékes, igaz részleteket: mindenütt találunk nagy — ha szabad a kifejezést használnom: Árpádi gondolatokat; láthatjuk az öntudatos, gyakorlott, a czél felé már kipróbált szabályok szerint törekvő vezető kezet. Az első egységes gondolat, mely ettőlfogva az etelközi magyarság politikáját gy miikre azoknak a népeknek, a melyeknek politikai amitdsa és kijátszása nékik úgyszólván mindennapi kenyerük volt, A magyarok csupán alkalmazkodó, jó tanítványoknak bizonyultak, ha ily viszonyok közt a politikában ís használták azt az eszközt, mely nekik a harczmezőn, mint taktikusoknak, hosszú időn át annyi sikert juttatott A Bizá | ég politikáj a Keleten, bizonyára e kölcsönös álnokság való miatt ís, a gyakorlatban csakugyan hamar megbukott. A megvert bolgárok a magyarok testén át a besenyőkkel fogtak kezet, s a két tűz közé szorított magyarság helyzetét egy váratlan bosszú-támadással lehetetlenné tették az etelközi hazában. De e politikának mégis meg voltak a maga eredményei. A bolgárság túl-ereje a Duna mentén s kétségkívül a Dunától északra — ís meggyőngült Ezzel szemben a magyarság ereje bebizoa jövendő új hazában nyult. Ez alapokon jó viszonya Kelet egységes nagyhatalmasságával, a gőrög csúszársággal továbbra is fennállt. Konstantin császár félszázad mulva is szövetségeseinek nevezi Árpád akkor élő ivadékait. De Etelkézbél távozniok kellett, s ilyformán az egész Keleten nem volt maradé
