Oldal 274 [274]
OCR
Majdnem egy évezred lefutása után, a magyarságának tudatára ébredő ivadékok előtt, a bűvös szavú költő, az éji homályban késő régi dicsőség már-már elfeledett eszménye: a hősök hőse gyanánt tünteti föl Őt De mint gyakran, most is a nép jellemzi legegyszerűbben és legtalálóbban, e rövid két szavával: Árpád apánk. Minden Róla való tudásunk, minden Iránta való érzésünk egyesül e szópárban, , . . . Árpád apánk ezer éve meghalt, Árpád apánk örökké élni fog! Gyermeki kegyeletünkkel övezzük nemes alakját, s hódolattal áldozunk dícső emlékezetének. Dr. Csánki Dezső. a Ha fogalmat kivánunk (Hampel József szavai : «A hon! tarczali volt.»
