Oldal 288 [288]
OCR
nem készült a bosszúló hadjáratra Magyarország ellen. Azonban Henriknek ez elfoglaltsága a magyar ügyben — ellenállásra bátorította a birodalom néhány hatalmas hűbéresét. A frizek, a lotharingiaiak, a flandriaiak fegyvert fogtak Henrik ellen, mikor Magyarországba akart indulni. Kénytelen volt tehát elhalasztani hadjáratát és hosszas küzdelembe — bocsátkozott makacs ellenfeleivel. A dán és angol királyok segítségét is kérte e háborúban, s a franczia királyra is vigyáznia kellett, hogy útját ne állja. Javult helyzete, midőn 1049-ben a pápai széket IX. Leó foglalta el, a császárnak hű szövetségese és az egyházi reformnak ép oly buzgó híve, mint III. Henrik. A pápa kiátkozta a lotharingiai Gottfriedet és a flandriai Balduint. A lázadók meg voltak törve és a német birodalom hatalma oly magas fokot ért el 1050 táján, mint azelőtt sohasem és azóta is alíg. Endre a német birodalmat dúló viharok alatt okos nyugalommal viselkedett; nem bántotta a német határt, sőt a pápa közveítésére. Azonzása ép oly sikertelen volt, mint Henrik fegyveres támadása. kudarcz A pozsonyi fordulatot W. Henrik s általában a német császárság jelent történetében. Ez a kudarcz nagy csorbát ejtett a német császári hatalom félelmetességének hirén. Endre még 1052 után is hajlandó volt eléggé súlyos feltételekkel megkötni a békét, de elállott a további alkudozástól, midőn a bajor herczegségből kiűzött Konrád hozzá menekült. Most Endre Konráddal szövetkezve, igen alkalmatlan szomszédja lett a német birodalomnak. E szomszédság miatt a német érdekek károsodtak a szláv hűbéresek tartományaiban ís. Csehország 1054-ben kénytelen volt átadni Boroszlót és vidékét a lengyeleknek. A következő évben a németek hű szövetségese, Bretiszló meghalt. Utódja II. Szpitinyev, cseh-morva önálló királyságot akart teremteni, Testvérét, az olmiiczi Ratiszlót, ki akadályozta törekvését, elűzte Morvaországból. Ratiszló Magyarországba menekült s Endre vejévé lett. Midőn Szpitinyev látta, hogy Ratiszló a magyar hatalomra jut títését kérte a viszály ban Gebhard, Regensburg harezias pit poke szilaj kedvében a magyar földre tört s elmérgesítette a magyar-német viszonyt. Most már Henrik sem akarta meghallgatni Endre ajánlatait, hanem nagy birodalmi sereggel, melynek sorában a legkülönbözőbb német törzsek lombardokkal, burgunkibékült vele és elejtette a cseh királyság tervét. W. Henrik, a német nemzet leghatalmasabb császárja 1056-ban meghalt, a nélkül, hogy megtörhette volna a magyar 6nállóságot. Halála után özvegye kormányzott kiskorú fia nevében. Az uj kormány g nge volt a szabadságaikat visszanyerni óhajtó delmekkel szemben, s Ágnes, az özvegy diaiakkal, csehekkel és együtt harczoltak, Magyarországba fort 1051-ben. A németek most ujabb s az eddiginél szomorúbb tapasztalatokat szereztek a magyar háborúk nehézségeiről; de Endre még a német kudarcz után ís hajlandó volt békülni, igaz, hogy mind lejebb szállított foltételekkel. Henrik megismételve a háborút, 1052-ben eredmény nélkül vesztegelt Pozsony vára előtt. A pozsonyi táborban megjelent IX. Leó is. A pápát a normannok szorongatták, szerette volna kiűzni őket Olaszországból. Ezért akart véget vetni a magyar-német háborúnak és szívesen avatkozott a béketárgyalásokba Endre ismételt felszólítására. De Endre nem alázhatta meg magát annyira, mint Henrik kívánta, és így a pápa uta241 császáré önt hogy Endre békülni kíván a németekkel. Az 1058-iki békében már nem volt szó magyar adóról, magyar hadi sarczról, vagy hűbéri kötelezettségről, A Morvamezőn két egyenlően szabad nemzet uralkodói ttek békér. És a béke zálogául J. Henrik kis leányát, Zsófiát, mint Endre fiának, a még fiatalabb Salamonnak jegyesét a magyar kirdlyi udvar gondjára bízták. E béke nagy diadala volt Endre bélcseségének és a magyar katonai erényeknek. De a békekötéshez fűzött remények nem teljesültek. A közvélemény most Endre ellen fordult, ki az idegen uralom pártfogójának látszott. Béla, a kit az 1058-iki béke meg akart fosztani a trónöröklés reményétől, öcscsék Boleszló Tyh a
