Oldal 315 [315]
OCR
utóbbi alkotásnál követett s melylyel annak sikerét biztosítá, a legnagyobb uralkodói elmék társaságába emeli, S minél élesebben eljárásának . körvonalai, annál szilárdabb bizonyossággá válik ez az ítélet ben mindenekelőtt az a paradoxnak látszó, de jónak bizonyult főalapeszme tűnik fől, hogy az erős központi szervezettel bíró magyar királyság váza, gerendázata vagy keretei — nevezzük a minek akarjuk — a törzsek vagy nemek és a törzsfők, tehát a honszerző nemzet nagy tömegének minden — ha szabad így kifejezni magamat — testiileti hozzájárulása vagy közreműködése nélkül szerk {6k meg, Arra gondolnia sem féle elé terjeszsze az új alapítás kérdését, mint a minő hajdan Árpádot vezető fejedelemmé választá, vagy, hogy a vérszerződés később keletkezett mondája értelmében, legalább az összes nemek fejeinek és öregjeinek tanácsa elé vigye az ügyet. Ez veszedelmes bonyodalmakat készakarva és szükségtelenül idézni elő, s ezzel eltemetni nem zárta ki, sőt k i fog. Bizonyos azért, hogy a szervezés első 2 stádiumában a kirdlyt a honszerz6 nemzet nagy tömegével kézvetlenebbiil csak a had— yezéri hatalom kapesai foglalták össze s hogy egyébként nemzet és királyság egymás mellett, vagy még szabatosabban szólva: a nemzet nagy tömege a királyságon mint intézményen — kívül élt. Ez azonban csak kezdetnek volt megen- ¢ (7 gedheté. A dolgok ilyetén folyamata később szétmálláshoz vezet vala. Ez okból látjuk István gondolatmenetében azt a további eszmét, hogy nem szabad ugyan a nemzetet az új keretekbe való belépésre kényszeiríteni, de úgy kell kiépíteni az új házat, hogy abba később a nemzet félig magától, félig a fejlődő viszonyok természetes nyo zett házat elfoglalhassa s mikor annak berendezésével megismerkedett, czélszerű változtatások után a házban lakályos otthont találhasson. : A magyar királyság megalapítója a maga genidlis módszerének e három alapeszmé- | jénél a honszerz6 nemzetet tartotta szem — előtt. Sokkal könnyebb volt a helyzete az itt talált s meghódolt régi lakosságnak egymás közt semmi politikai kapcsolatban nem jenelvek oy) 2] ez az alapeszme azt, hogy István körül a saját rokonságából és más nemekből is a hozzá ragaszkodók s a vele egy nézeten lévők csoportjai sorakozzanak, a kiknek tekintélye a nemzet nagy tömege előtt födözte őt s a kiknek, mint a nagy czél szükséges ee Ga ee laalaikescee Igálatkészsé g gére elhagyhatta magát, Logikus egymásutánban következett a főnélkül s önrendelkezési jogának csak annyi korlátolásával kell főlállítania, a mennyit a talomnak amúgy is megengedett, Háborítlanul fognak hát élni az egyes ágak és gek az általuk állott feriile ten a különben ís már lazulni kezdő térzsszervezet kötelékében; addigi viszonyaikra vonatkozó, hagyomány-szentelte jogi és tarsadalmi erkölcseik tágra bogozott hálójába a királyi kéz erőszakosan bele nyúlni nem álló szemben, melyekre szintén tekintettel kellett lennie, s a melyek bar £ alárendelt, de nagy szerepet játszottak alkotásában. Azoknak az eszközöknek az összeválogatásánál, melyekkel a módszerében lerakott elvek megvalósítandók voltak, István eklektikus úton járt el. Nem egy közülök első ( pillanatra azt látszik mutatni, mintha az egykorú Nyugaton kibontakozó hiibériség utánzása által akarta volna királyságát megalapozni, Lehet, hogy ama primitív állapot mellett, melyben a magyar államiságot István uralkodása elején gondolnunk | szabad, s a főhatalomnak nem annyjira intézményszerű, mint inkább egyéni kivaléságra fektetett bázisán István lelkében az / akkori hűbériség, mint tökéletesebb államtársadalmi forma, megfontolás tárgya volt. De másfelől az a túlságos önállóság, mely ( a hatalmasb vazallusokat már akkor ís _jellemzé, végelemzésben a törzsfőkre emlé: keztethette őt. Aztán meg a hűbériség alkal- 6 266
