Oldal 325 [325]
OCR
magát, a ki ha rossz fát tett a tűzre, kővárában daczol a központi hatalommal S bár nyugati értelemben vett hűbérúrrá — mint a Zrínyiek ősei - csak egy-kettő lesz is közülök: az utolsó Árpádok gyönge kormánya után úgy látszik, mintha csak az Anjou Károly vasmarka akadályozta volna meg, hogy nem hatalmas magyar vazallus államok vették körül az ország szívébe szorult főhűbérurat, a szegény magyar királyt. De ez csak látszat. Mert a Szent-István szervezte kir, vármegyék bomlásából orvosság is támadt ez ellen a fenyegető veszedelem ellen. A várföldek bő osztogatásánál sok bírtoktalanná vált nemzetségi fi ís nyert kírályi adományt; királyi adománynyal sokan kerekítették ki elaprózott ősi nemzetségi birtokukat; számos várjobbágy lőn nemessé, mert kírályi adományban kapta meg a kelis varbirtokot. Tehát nem b, hanem a közép rétegek is hasznot húztak a várföldek elosztogatazén levő bene csupán a fel sából. Ezt a folyamatot ugyan IV. Béla egy időre megszakítja s kíméletlenül erős kézzel kezdi meg a várföldek visszaszerzését, a királyi hatalom régi bázisának: a várszerkezetnek újra-alapozását. De működésében megakasztja őt a mongol betörés, melynek elviharzása után a pusztává lett várföldek eladományozása az ország ujjászervezésének nagy munkájában immár politikai szitkséggé lesz, Az ujraéledt adományrendszer nyomában a társadalom egy erős osztálya kezd kibontakozni, mikor a birtokaik szabad uraivá, nemesekké vált várjobbágyok sokasága, meg az ősi nemzetségi földjein élő magyarság közt a nagybirtokosokkal szemben érdekközösség keletkezik, s az összeolvadni készülő új és régi elemekből lassankint kijegeczesedik a jövő századok közjogának, a magyar politikai életnek gerincze: bullát, mely szűkebb határokat von ugyan a kirdly hatalomkörének is, de ebben a körben aztán erősnek óhajtja s kitartóan támogatja is a kírályt. Nem a nemzetségek ivadékain múlt, hogy ezt az alkalmat a könnyelmű II. Endre nem tudta kihasználni. De belép most már ez a nemesség a 6 kezdi 5] az alkotmányosságot, miután ennek ama törvényhozásba is, s ezzel fejl durványai, melyekkel Szt.-László megválasztásánál találkoztunk, a XII. században eltűntek s a szokásjog mellett a királyi akarat maradt a törvények forrása, Mert azok a székesfejérvári törvénynapok, melyeknek első biztos nyomai csak a XII. század végén mutatkoznak, csupán jogalkotó, de nem törvényhozó jelleggel bírtak. Már 1235 óta azonban állíthatni, hogy a nemesség a befoly a törvényhozásba is, sőt a XIII. század végén nemzetségek ős-szabad ivadéka az országgyűlések sűrűn követik egymást. E középbirtokú nemesség súlya növekvésével párhuzamosan fejlődnek az alkotmányosságnak más elemei is, mikor pl. a nádor és a kirdlyi tanács kinevezésére befolyást biztosít magának az ország; sőt közjogunk egy máig is életben levő nagyfontosságú intézménye: a koronázási hitlevél és eskü is e kor küzdelmes fejlődésének gyümölcse, Senki sem fogja tagadhatni, hogy ezek a éldakép fölhozott alkotmá tumok mindenkép óriás jelentőséggel bir yjogi momennak; bár korántsem tudták pótolni azt a benső erőt, melyet a várszerkezetnek SzentIstván szándékai szerinti izmosodásából meríthet vala a középkori magyar állam, De ha már a királyi ispánságok rendszerének szétmállását nem lehetett föltartóztatni: egy másik nagy királynak s mellette az nemzetségek ivadékainak érdeme, hogy a bomlás anyagából egy új és tartós intézi kaphattak erőre, Midőn IV. Béla mény csi az egyöntetű melynek kialakulá megakadályozta, hogy hűbérállamocskákra oszoljék Szt.-István tágas birodalma, E köznemesség régi eleme, az ős-szabad, mintegy fölfrissülve a királyi adományoktól, már az összeolvadás előtt szembeszáll a még csak képződő oligarchiával és ez ellen vívja ki a maga számára az arany274 geng hogy ügyeik elintézésére a nemesek birdkat válaszszanak maguk közül, később pedig kiterjeszté e jogosítványt a vármegye területén lakozó összes dokra: megveté alapjait a következményeiben oly roppant súlyú megyei önkormányzatnak. Az Árpádház ez utolsó nagy kírályának értelmi előkelőségét hirdeti az a szaba
