Stranica 326 [326]
OCR
mény, hogy «a nemzeti fejlődés egyik forduló pontján a nemzet vezére tudott len kibontakozására fekteté. Kedvező anyagi föltételekkel, a szabad fejlődést előmozdító öségét főlt ismeré és a nemzetet a természetes, átmenő hogy e fordulatot s annak j irányba öntudatosan, okosan vezette». IV. Béla ez végre belép a nemesség a királyi vármeintézkedése következtében gyébe; nem ugyan úgy, mint Szt.István harmadfélszázaddal azelőtt tervezé s óhajtotta volna a szigorúan központi kormányzás érdekében és czéljából ; hanem úgy, hogy beviszi oda a maga szellemét, tekintélyénél s erélyénél fogva vezetője lesz a megye területén élő varjobbagysdgnak, melynek láttuk mindinkább összeolvad. A ekirály szolgáinak: (a nemeselőkelőivel mint küdttá leszjogosítvány egész sereg telepet hív életre az országban mindenütt, fölszabadítva a várak s várispánságok szolgálatának kötelékéből az új képződésre alkalmas, dolgos erőket; városokat alapít, vagy segít elő szabadalmakkal; ő lesz a pusztító vihar után az újjászületett Magyarország városainak s polgári elemének mint legjelesebb jogtörténészünk mondja igazi státora. Font éjszakon újabb megyék formálódnak s mellettük virágzásnak indúl a szepesi szászság; az erdélyi szász telepek új erőre kapnak; a székelység megizmosodik s szervezkedése befejezést nyer. Bölcs lőrelátással IV. Béla szedi ségnek) bírái és ennek nek a megye tisztviselőivé az alispán alatt, a ki már a XIII. század végén csak a nemesség kebeléből kerülhet ki. A várispánság, ez a királyi kormányterület, átválfozik országos, önkormányzású közigazgatási területté, s a XIV. század közepén már kifejlődött alapja államnak s alkotmánynak egyaránt. teljesen vármegye . napjainkig Talán főként ennek a közjogilag s társa dalmilag fokozatosan erő: elemnek segélyével volt képes IV. Béla a mongolai után bámulatosan dúlás iszonyú puszti rövid idő alatt fölépíteni a magyar állam újabb bástyáit a Balkán félsziget zsigereibe lenyúló Szörénységben és a magyar Bulgáriában, hatalma tetőpontján 1254-ben pedig rátenni kezét a kihalt osztrák Babenbergcsalád örökének Magyarországgal szomszédos részeire, A föllendülés e kifelé ira nyult s múló eredményeinél azonban melyek az országnak ideig-óráig mégis hasznos szolgálatokat tőnek sokkal jótékonyabban hatott az az intenziv munka, melyet a kirdly az ország benépesitésénél, benső gyarapításánál fejtett ki. Szivesen látta, földdel, szabadalommal ajándékozta meg a külföldről behívott kultur elemeket. Ez a bevándorlás, azonban a tatárjárás emlékének lidéreznyomása alatt közel sem öltött akkora mérvet, mint a XII. században. A fősúlyt ezért a király, Magyarország belügyi politikusainak Szt.-István után legnagyobbika, a belső telepítésekre, a nemzet magából merített természetes erejének 275 össze, kényszeríti vissza, ő telepíti meg az ország szivében a kúnokat, ezt a rokon fajt, mely százados rakonczátlanság után a magyarság egyik erőforrásává lesz. Mikor IV. Béla, hosszú uralkodása végén, örök álomra csukja le szemeit, a régi, sok tagozatú társadalom helyett főbb kereteiben már csaknem kidomborodott az államot hordozó újabb s egyszerűbb társadalom : a nemesség, a vele egy fokba sorolható autonóm kerületekkel, a városi polgárság a kiváltságolt mezei községekkel és az a földművelő jobbágyság, melyet a későbbi kor úrbéresnek nevez. E társadalom anyagi ereje s vezető elemeinek szellemi értéke nyilatkozik meg Kún László ama harczaiban, melyek a XIII. századi Magyarország legfélelmesebb ellenségét: a hatalmas cseh királyt letörték s a züllésben levő német birodalmat talpraállni segítették. Ezeknek a tényezőknek tulajdonitandó, hogy az ország területe a pártviszályok ellenére is nagyobb s maga az állam erősebb volt, mint mikor még csak a királyban összpontosúlt az ország összes ereje Nekik szem a köszönhető, hogy a visszapillantó magyar birodalmat állni látja, mikor szomszédjában a lengyel bomlófélben van, az orosz birodalom széthullott, a besenyő s a kún hatalmak elenyésztek, a tatár uralom a keleten megingott, Bizáncz a balkáni félsziget déli csúcsára szorult le s Németország fénykora tovatiint. És a mikor ennek a társadalomnak legnagyobb fajsúlylyal bíró rétegei a magyar
