Stranica 327 [327]
OCR
királyság kereteiben végkép megvetették lábukat s azokat Szt.-István intézményének alapján, de időszerű változtatással, egészen betöltötték: ebben a kírályságban már nem annyira a kirdly személyén csüng a fölfelé irányuló tekintet, mint inkább azon a koronán, melyet a kirdly visel s mely hovatovább a magyar állam jelképe lesz. Ezt a minden viszontagság daczára is életképes államot védi III. Endre oldalán, a nyugati hűbéri velleitásokkal kaczérkodó olygarchia ellen a köznemesség nagy zöme, és ez a korona fényesen ragyog még a nemzet egén, mikor az utolsó Árpádfi napja már leáldozott. "ESSÜNK MÉG EGY végső pillantást az idők madartay2 latából arra a háromszázados pályára, melyet nemzetünk az Árpádházi kirdlyok jogara alatt megfutott. A magyar királyság megalapítójának lelkében eszménykép gyanánt oly állam élt, melynek szigortian központi kormánya minden Itéren korlátlan uralkodó erős kezében nyugszik s mely épp ezen az úton válik 1 ds modern kifej élve — európaivá, Ezen ideál teljes megvalósítá lást hozhat vala rá s a nemzetre egyaránt. Bölcs mérséklettel azért csak annyit valósít meg eszményéből, a mennyit nagyobb koczkázat nélkül lehet, de a mennyi bőven elegendő arra, hogy utódai az európai államot egészen fölépítsék. S a szilárd alapokon az utódok csakugyan tovább építenek, A törzs-szerkezet lassanként széthull, a nemzetségi birakat Kírályiak váltják föl, a királyi kézigazgatás szervei átkarolják a nemzetségeket is, s a központi hatalomnak, mely csaknem korlátlan, erőforrásai folyton növekednek. Czélratéré kormányok újabb és újabb kultűrelemekkel gyarapítják az ország társadalmát — mely jó részben királyi gyámkodás mellett alakúl ki s az országot és nemzetet a XII. század polgárháborúi daczára is a virágzás bámulatos fokára emelik. Ennek a századnak fordulójáig azonban a magyarság nagy középrétege ja gazdakk i dik, s sági vi y képest megromlott anyagi helyzetének némi javulását ama birtokpolitikából meríti, melyet a polgárháborúk s a külfölddel vívott harczok mintegy ráerőszakolnak a kirdlyokra. További javulást pedig attól remél, hogy beleszólása legyen az ország dolgaiba, melyeket addig a kírály s előkelő bizalmasai intéztek. Az ezen törekvéssel járó surlódások, az erélytelen király hibái s a pártvezérek viszálykodása válságos helyzetbe viszik az országot s mélyre sülyesztik a királyi tekintélyt. IV. Béla kisérlete: a kirdly s vele az állam hatalmát a régi alapokon, konzervatív szellemben építni föl újra, a tatárjárás miatt nem sikerül s a józan eszű fejedelem belátja, hogy az elpusztult országot csak úgy lesz képes talpraállítani, ha a megváltozott viszonyokhoz mérten czélszerű reformoknak nyit útat, Ezt meg is teszi közgazdasági téren s meg a nyilvánjog mezején is, mikor a megyei önkormányzat alapjait a mindinkább kibontakozó a nemesség számára lerakja, Ez a nemzetelem, mely a birtokviszonyok körében neki kedvező változások folyamán erőre kapott, társadalom gerincze: azonban végzetes összeütközésbe sodorta volna őt népével s a koczkáztatás végrom276 most egységessé tömörül s a tizenharmadik század végén részese lesz a közhatalomnak. Az ország életfáján az alkotmányosság és
