Oldal 334 [334]
OCR
AGYAR hazánk ezeréves fenndllásának két leghatalmasabb. sarokköve a kereszoglaló magyarnak már unokái felismerték a keresztény vallás fentartó erejét. NyugatEurópa szervezkedett s a dánok, norvégek, csehek, ekkor már keresztény alapokon lengyelek és oroszok is a kereszténység utfára léptek. A magyarokat ide Géza fejedelem bölcsesége vezérelte, A quedlinburgi találkozás óta (973) Magyarország határai megnyiltak a külföldi hittérítők előtt. Szerzetesek és világi papok hozzálátnak most Krisztus tanainak terjesztéséhez. Munkájok sikerét növelte az a körülmény is, hogy a Magyarország nyugati felében lakó ó-szlovének már a kilenczedik század óta vallottak — ha lanyhán is — a keresztény hitet. A magyarok legelőször az ő révükön ismerték meg a kereszténység eszméit az sapát, esperest, malaszt, pilis, pokol és püspöke. szavakkal, Maga Géza fejedelem meg vallási érzületének szinte felét hozza áldozatul népeért, midőn a frank Chlodwig módjára fejét keresztvízre tartja. Nevéhez azonban csak a kezdet dicsdsége fűződik, mert «nem neki adatott, hogy végrehajtsa, a min gondolkodott. A nagy feladat, a keresztény vallás elterjesztése és meggyőSzent-Istvánra, kereztetése magyar földön ag ű fej i Ő mar testestél-lelkestél keresztény. Krisztus tanítása él lelkében az Isten imádásáról, a felebaráti szeretetről és az erény gyakorlatáról. Magyar nemzetét ís ily szellemben akarja nevelni. Így remélte, hogy a puszták szilaj népe megszelidül ; a hadi műveletek helyett állandó lakásra és békés munkára tér; szervezetében egységesebb, művelődésében fejlettebb lesz. Szent-István nagy államférfiúi eszével tisztán látta, hogy Konstantinápolyból, a görög egyháztól a régibb sikertelen kisér45
