Stranica 162 [162]
OCR
A szkitha viselet. (I. szines tábla, A. 1—6, ábra. — I. fekete tábla, 1-4) 1355 17—109. ábra.) a A SZKITHA-SZARMATA VISELET. altáji viselet, melyet ismerünk — egészben véve föltünteti a TÉN rales Oz eitoub különböző néptdrzsek ősi viseletét is Kelet-Európától kezdve Kozép-Azsian át egész visszafelé nyomozhatjuk a magyar viseletet, legereven ismeretes viseletben kell keresnünk. Ilyen szempontból tekintve a szkitha viseletet, épen nem csodálkozhatunk BO, ha pl. az Altáji hegység délkeleti részén tanyázó turkoknál még a IK, ie VIII. században is ugyanazt a sajátságos, hátul lefelé kanyarodó s a nyakszirtet is elfödő SÉVEZEt találjuk (4. 6—7.), minőt a feketetengermelléki szkithak csaknem ezer esztendővel előbb viseltek, sőt némely kirgiz és mongol törzsnél ma is használatban van.) A szkitha viseletrél aránylag elég emlék maradt fenn az utókorra. INTÉ go ög irók egy-egy megjegyzését, a mit a szkithák szokásairól, külső megjelenéséről és viseletéről tesznek, megelevenítve szemlélhetjük azokon a domborműves arany és ezüst korsókon, ékszereken és festett görög vázákon, melyeket a jelen század harminczas éveitől kezdve a déloroszországi szkitha fejedelmi sirhalmokban találtak. Ilyenek különösen a csertomlicki vagy nikopoliszi ezüst korsó domborművei,. a Kercs közelében levő Kuloba nevü kurgan elektron edényének, arany torguesének és különböző ékszereinek jelenetei ; Belső-Ázsiáig s igy a meddig csak detibb és legrégibb alakját a szkitha né ezekhez csatlakozik a berlini muzeum egy-pár vázájának szkithákat ábrázoló festménye s aztán I. Darius perzsa nagykirály behisztuni sziklaföliratának az az alakja, kiről a fölirat egész egyszerüen csak annyit mond, hogy «ez a szaka» (szkitha),@) A szkithák, mint Hippokrates irja, télen-nyáron egyformán ruházkodtak, a későbbi emlékeken azonban határozottan meg lehet különböztetni egy melegebb prémes bőr- s egy szellősebb, bő vászonruházatot. Ugyancsak Hippokrates mondja, hogy a férfi- és női öltözet különbözött egymástól, a női öltözetre azonban nincsenek olyan emlékek, mint a férfi ruházata, ha csak a görög vázák amazonjait nem tekintjük ilyeneknek; német irók felfogása szerint a férfi- és női viselet közt nem sok különbség lehetett s ezt a felfogást igazolni látszik úgy a közép- és belső-ázsiai kezdetleges állapotban élő turánoknak mai viselete, mint a szkitháktól csak dialektusilag különböző szarmaták szokása, kiknél, Herodotus szerint, férfiak és nők egyformán ruházkodtak ; az amazon-viseletben is, a mely különben nagyon magán viseli a kis-ázsiai befolyást, módosulva ugyan, de felismerhetők a szkitha férfiviselet alkatrészei.) A ruhát bőrből vagy vászonból készítették. Justinus vagy helyesebben Trogus Pompejus szerint, kinek művét Justinus kivonatolta, a szkithak nem ismerték a gyapjut, hanem vadállat- s különösen pedig menyétbőrrel ruházkodtak. A mi ezen sokgzar kifogásolt állítást illeti, valószinüleg igaz, csak hézagos, a mennyiben a vászonról nem tesz említést. Bizonyos, hogy annál nagyobb kelete volt a szkithák között az állatbőrből készült ruházatnak, minél távolabb laktak észak felé a Fekete- és Azoy mar Dél-Oroszorszagban, hol, Herodotus szerint, a | vadon nőtt, a vaszonruha is el volt terjedve ; i-tengert6l; de enhez nagyon hasonló kender Herodotus, mint valami uj és föltünő
