Stranica 179 [179]
OCR
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. 19 való viszonyát illeti, itt is bizonyos a kölcsönös hatás a nélkül, hogy ez idő szerint pontosan meg lehetne állapítani, mi az, a mit a lengyelek tőlünk vettek at, mi pedig a lengyelektél? A hol módunkban lesz, úgy is ra fogunk mutatni. ?9 Áttérve a honfoglaláskori magyarok viseletére, a következő kérdések merülnek fel: milyen volt külső megjelenésük? miből készítették öltönyeiket? milyen ruhanemeket hoztak magukkal? minő volt ezeknek az alakja és szabása? hogyan diszítették öltözetüket? miféle ékszereik, miféle fegyvereik voltak? s végül, mint kiválóan lovas népnél, miben állt a ló fölszerelése? Őseink külsejének megállapításában, azt hiszem, teljesen mellőzhetjük azokat a nyugoti évkönyvirókat, a kik az általános rémület hatása alatt, mit a magyarok rablókalandozásai Európaszerte keltettek, minél gyülöletesebb színben igyekeztek őket leirni, a nélkül, hogy e leirásokban valami olyan jellemző tulajdonságot hoztak volna föl, a mi a fajt közelebbről meghatározná, a hogy azt a hunnoknál tették a Iv- v. századbeli irók. Ha számba veszszük, hogy a magyar elem a honfoglalás előtt jóformán egy évezreden át kereszteződött részint az iránokkal, részint a kaukázusi népekkel, cserkeszekkel, georgiaiakkal, részint pedig a Fekete-tenger mellékén már Titus kora óta honos nagyszamu zsidósággal: tüzetesebb anthropologiai kutatások nélkül is, a melyek — sajnos! — eddig még hiányoznak, egész bizonyosan állíthatjuk, hogy az a faji jelleg, a mit ma magyarosnak tartunk, egészben véve megvolt már Árpád korában is $ a vérkeveredés hasonló előzményei után épen nem meglepő, ha a Zichy-féle expeditió több kaukázusi törzs uralkodó tipusában föltalálta a magyaros jelleget. Ezen — alkalmasabb elnevezés hiányában egyelőre magyarosnak mondható tipus megalakulása egész a parthusokig visszavezethető, a mint azt az Arszakida-hazbeli királyoknak görögök által készített érmein levő arczképeik világosan bizonyítják (5. 3—4.) s ha a mongoloid vonások nem is tüntek el egészen — a zömök termet és kerek arcz ma is jellemzi a magyart, a mélyen fekvő szemek pedig Freisingeni Ottó szerint a XII. század magyarjainál még általánosan el voltak terjedve — az arczvonások irán-kaukázusi jellegét alig lehetséges kétségbe vonni (V. ö. 19. 7.), ezt pedig a gyér bajuszu és szakálu mongol tipussal szemben már a dús szőrzet, a jól kifejlődött bajusz és sürű szakál jellemzi.69 Bajuszos, szakálas nép volt-e a honfoglaló magyarság vagy pedig borotválkozott: ebben a kérdésben eltérők a nézetek. Némely történetirónk abban a nézetben van, hogy a honfoglalók csupán a bajuszt hagyták meg, a szakált ellenben leborotválták, míg Vámbéry támaszkodva arra, hogy a bessenyők Abu-Dolef arab iró szerint hosszu szakált és bajuszt eresztettek s a török népek a szakált mindenkor a férfi diszének és ereje jelképének tekintették, Árpád népéről szintén azt tartja, hogy nemcsak a bajuszt, hanem a szakált is meghagyta. Mindkét nézet mellett nyomós érvek tanuskodnak a nélkül, hogy határozott eredményre juthatnánk. A rokonfajta népek szokásaira, melyek más dolgokban oly sokszor nyujtanak felvilágosítást, e tekintetben hasztalan hivatkozunk, mert azok 3K 3 A magyarok külseje. Bajusz- és szakálviselet.
