Oldal 182 [182]
OCR
Nemezkészítés. Aba posztó. A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET a vidék, hol őseink több századon keresztül laktak a honfoglalás celts időkben, régtől fogva hires volt arról, hogy bővelkedik mindenféle becses bom vacate) Emliti a vi. századbeli Jordanes, a ki szerint a becses vadbőrökkel való kereskedés a hunuguroktól származik. Fennmaradt emléke a magyar hagyományokban, nevezetesen Anonymus azt mondja, hogy a magyaroknál az ős hazából való kivándorlás előtt nemcsak 8 nemesei, juhászok is nyusztbőrrel diszítették öltözetüket, DA hanem még a kandszok, gulyasok és 2 : olyan bőviben volt a nyuszt. Még a közép-ázsiai törökség mondaiban 1s nyoma Le: hogy az onujgurok nyuszt- és nyestvadaszattal foglalkoztak. A xi. század do tajan élt Gurdézi perzsa iró, a honfoglalás előtti magyarság házassági szokásánál említi meg a különböző vadbőröket; midőn a vőlegény apja — irja — a menyasszony apjának elviszi a nászajándékot, ezen utóbbi megmutatja, mije van menyétbőrökben, nyestprémekben, evetbőrökben, nyusztprémekben, rokabérben s kamuka selyem-sz6vetben s a naszajándék viszonzdsdul mintegy tiz prémes ruhát szőnyegbe göngyöl s a vőlegény apjának lovára köt. Regino is felhozza a magyarok bőrruházatát, de nagyon túloz, a mikor azt akarja elhitetni, hogy a vászon és egyéb szövetnemű ismeretlen volt őseinknél, hanem csupán vadállati és nyers bőrökkel ruházkodtak. 7 Kétségtelen adatok tanuskodnak ugyanis a mellett, hogy a magyarság már keleteurópai hazájából magával hozta a nemez-, posztó- és vászonkészítés ismeretét, a selyem pedig alighanem jóval elterjedtebb és közönségesebb volt nála, mint a nyugoti népeknél. A nemezkészitést valószinűleg az iránoktul tanulták el őseink. Maga a «nemez» szó is irán eredetü (osszétben: nimet, nimath, ujperzsában : namad, szanszkritban: namata) s hogy mily régen meghonosodott nyelvünkben, mutatja egyfelől a végső d, t betünek legősibb szavainkkal egyező elváltozása, a mi a törökséggel való érintkezés kezdetén már bevégződött, másfelől mutatja szibériai rokonaink, a vogulok és osztyákok nyelvében való elterjedése. A készítésmód olyanforma lehetett, mint a mai közép-ázsiai nomádoknál, a kirgizeknél és turkománoknál, a kik teveszőrbül, leginkább pedig gyapjuból állítják elő, még pedig az asszonyok és leányok — oly módon, hogy legelébb is különválasztják a fehér gyapjut a barnától, aztán lóbőrre terítve addig verik, míg a gyapjuszálak egyenleesem egymáshoz simulnak s egyenlő vastagságu réteg képződik belőlük, akkor vizzel öntözik meg s két gyékény közé helyezve, erős taposás közben addig hengergetik, míg a gyapjuban levő ragadós zsir-féle anyag szorosan egymáshoz tapasztja és szilárdan temetőben találtak nemezmaradványokat; a szolyvai nemez górcsői vizsgálatok szerint csikószőrből készült s nyilván süvegnek a ma radvanya; a bezdédi nemez valami sztirvagy gubaféle lehetett. A ruházaton kivül a ló szügyénél vértezetnek 85 felhasználták a nemezt őseink.G69 : A nemeznek finomabb nemét abának nevezték. Napj Al készí ainkban már csak : ás lyeknél készítenek abaposztót fehérszínü b csak a széke áránygyapjuból s megkülönböztetve a szürke
