Oldal 206 [206]
OCR
Női felsőruha. Túkör. Fésü. Ruhadiszítés. a A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. é táguló bő női ruha, melyet nem vászonból, hanem vastagabb kelméből, rázsa- és más HOON ies een... tekb6l, bársonyból sat. készítettek vagyis a szoknya, a középkori ae suckenie, csak a xi. századbeli nyugoti viselet hatása alatt honosodott meg mél unk. Felső ruhának a hideg ellen kétségkivil a férfiviselet hosszabb Tuberc hase naltak. A vállra vetett, térden alól érő ujjas feloltét a csertomlicki kurgánban telt ey lemez szerint mar a scytha női viseletnél is alkalmazták 13. 4.), a magyar nők 428 mentéje tehát, ha szabása és alakja az időnkénti divat szerint véllkozoti 5 ene BSE letmédnak a hagyatékai közé tartozik. A kézépazsiai és keleteurópai törölstaűér nők is a férfiviselet felöltőit hordják s ezektől csupán abban különböznek a női felöltők, hogy finomabb a kelméjük s gazdagabban vannak diszítve. Így kellett lenni, így volt a hog foglalóknál is; kétségtelen tanúságot szolgáltatnak erre az ősmagyar sirok, melyek közt a férfi sirok melléklete mindig szegényesebb, mint a női siroké s a mi gazdagabb férfi sir eddigelé ismeretes, ott a hol a lelet körülményeit megfigyelték, azt is megállapították, hogy az ezüst ékszerek, boglárok nem az öltözet, hanem a lószerszám diszítmenyei közé tartoztak. (64 A noi viselet kiegészítő része volt még a nyéllel ellátott éreztükör s a rövid és széles testü fésü, melynek azonban csak egyik széle végződött fogakban. Mind a tükröt, mind a fésüt a csészetartó szobrok tanusága szerint az övról lecsüngve hordták. (15. 1). Az öltözet diszitésére részint ékszereket, részint színes bőrből készült virágokat, részint himzést, kivarrást alkalmaztak. A férfi ruha diszítése túlnyomólag az utóbbiakból állt. A későbbi sújtásnak (arany-, ezüst-zsinórnak), paszomántnak, zsinórzatnak előképét kétségkívül a ruhára varrt viráglevél idomu színes bdrdiszitmények szolgáltatták, melyeknek legvégső alkalmazását a sallangos lószerszámon, csikósaink karikásain és a sallangos dohányzacskókon találjuk, de előfordulnak még a bőrruha, ködmen, suba diszítései közt is. Sőt talán a síújtás sem volt ismeretlen, a déloroszorszagi szobrokon legalább a ruhaszegélyzeten valami zsinérforma vehető ki (20. 5.). Népviseletiink himzett vagy kivarrt virágai szintén a honfoglalás előtti ruhadiszítés maradványai. Huszka József kutatásai után ma már kétségtelen, hogy a magyar szür, suba, ködmen és bekecs ezerszer ismétlődő virágai A derékkal ellátott, újjnélküli, redős s lefel , a pávaszemes rózsák, tulipánok, akori perzsa művészet virágaival, mint a ÍV. táblán Huszka J. «A székely haz» czímű műve mutatja; ha tehát pusztán perzsa hatásra vezetjük is v különben Huszka tagad, akkor is bizonyos az, hogy hozták s ha ezer, sőt másfélezer év pálmalevelek sat. csaknem azonosak a Szasszanid: után közölt összehasonlítás issza e diszités eredetét, a mit Arpad magyarjai azt mar magukkal ne gs : ota a virágok hagyomanyos alakjában lényegesebb változás nem történt: joggal föltehető, hogy a szür, sub aa : : a, kédmen, bekecs mai diszitési módja megvolt mar a honfoglalás korában is.(6s)
