Stranica 215 [215]
OCR
+ At A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 55 volna ilyet ráfogni. Nyilván tehát azokra ragadt a «Kun» név, a kik a nyugoti divat korában is ragaszkodtak a régi keleteurópai szokásokhoz, melyek a XxIII—xIv. században a kunok nevéhez voltak füződve s a mi nem felelt meg a nyugoti, olasz, német és franczia viseletmédnak, kunnak nevezték még akkor is, ha talán nem is annyira kun, mint inkább a honfoglalóktól öröklött viselet volt. (77) A középkornak ez az uralkodó felfogása magyarázza meg azt a különös jelenséget, hogy a középkori magyarság viseletére vonatkozó hazai emlékek, pecsétek, sirkövek, falfestmények, miniatureök sat., csekély kivételt leszámítva, azt a benyomást keltik a szemlélőben, hogy a középkorban a külön magyar viseletnek minden hagyománya megszakadt, teljesen kiszorította a nyugoti divat s mostani nemzeti öltözetünknek a xv. század előtti időkben nincs nálunk semmi előzménye. Idegenek után tudjuk, hogy nem így volt, hanem mindig megvolt a magyarságnak a nyugotitól különböző viselete, mely, miként másfél század óta a huszárruha, nem egyszer terjedt Magyarország határain túl. Már az utolsó Babenbergiről, II. Fridrik osztrák herczegről megjegyezték, hogy magyar módra öltözködött. A Helbling-féle verses krónika a xii. század végén az idegen divatot utánzó osztrákokkal, csehekkel szemben dicséri a magyarokat, hogy hívek maradtak régi szokásaikhoz. A Képes Krónika a xiv. század általános európai viseletében ábrázolja a magyarokat, a Nagy Lajos udvarát feltüntető czímképen azonban a főurak már keleti viseletben vannak. Mátyás királyt a róla fennmaradt ábrázolatokon mindig renaissancekori olasz viseletben találjuk, Hunyady László, Kinizsi Pál, az Ujlakyak, Szapolyayak, Perényiek sirköveinek alakjai ép úgy lehetnének német vitézeknek, mint magyaroknak a képei, semmi olyan nincs rajtuk, a mi arra mutatna, hogy az ő korukbeli magyar viselet szorosan összefüggött a későbbi erdélyi udvar főurainak viseletével; ezt csak I. Miksa császár önéletrajza, a rajzokkal ellátott Weisskunig, valamint a szintén Miksaféle Triumphzug után állapíthatjuk meg, a miből egész világosan kitünik, hogy a Bocskay és Bethlen korabeli magyar ruha egyenes folytatása volt annak a magyar viseletnek, mely Mátyás uralkodásának vége felé s a Jagellók alatt volt" divatban.(? Megvolt tehát a külön magyar viselet az egész középkoron át s a későbbi lengyeltörök befolyás csak módosítólag hatott nemzeti viseletünk xvi. századbeli alakulására, de nem ez volt az alap, melyből a magyar ruha keletkezett. A mi azonban e befolyásnak különös jelentőséget kölcsönöz, az abból áll, hogy maga a lengyel és török viselet is ugyanarra a közös forrásra megy vissza, melyre a magyar, tehát míg a középkoron át a magyartól teljesen idegen nyugoti viselet volt befolyással nemzeti viseletünk fejlődésére, a xvi. századtól kezdve rokon elemek hatása alá került. A nyugoti divat két oldalról jött Magyarországba: a németektől és olaszoktól. A két áramlat az egész középkoron át tartott, befolyása azonban időnként különböző volt; Szent Istvántól kezdve az Árpád-korszak tartama alatt — a xi—xII. században váltakozva a byzanczival — a német befolyás volt az erősebb, az Anjouk alatt pedig és Matyas *
