Stranica 218 [218]
OCR
Labbeli Boeskor divatja. 8 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ee wiser vanike eye igen tehetjük hordott. Mindez arra mutat, hogy a velenczei képcsoportozatok korát nem igen jük későbbre a xu. század második felénél. Van egy más szempont is, a mi ezt bizonyítja. ae : a A legszembettinébb változás, a miben a velenczei scythák és indusok viselete elfer az ősmagyar viselettől, a lábbelinél észlelhető. Mint az előbbi fejezetben late minden arra vall, hogy a honfoglalók magas száru csizmát hordtak, az Arpadok alert azonban a pécsi székesegyház xi. századbeli dombormtiveinek s mas emilee tanusaga szerint (19. tabla) a könnyebb fajta lábbeli, saru vagy czipő és bocskor használata terjedt els a csizma idővel a középkoron át annyira háttérbe szorult, hogy, mint Bonez Od6n is megjegyezte, az uri viseletet feltüntető emlékekben nyomát sem találjuk. Mivel pedig a legalsóbb néposztályhoz tartozó s nagy részben szláv eredetü pásztorok, szolgák, cselédek is bocskort hordtak, a mint a pécsi domborművek pásztorainál (19. 15—16.) is látjuk, könnyen azt hihetnénk, hogy a csizma teljesen kiment a használatból. De lovas népről ez bajosan tehető föl. A nyugoti lovagok s az ő szokásaikat követő magyar urak, midőn tetőtől talpig vasba öltöztek, nélkülözhették ; a könnyü magyar lovasnak azonban szüksége volt rá. S hogy használta a későbbi időkben is, arra nézve van egy közelebbi adatunk: A föntebb említett Márk-féle krónika irja ugyancsak a XII. század dereka táján keletkezett részében, hogy midőn Szent László Krakkót ostromolta, a magyarok a sánczokhoz vocreáv-ban vagyis Boncz O. magyarázatához csatlakozva, csizmaszárban hordták a földet. A Nagy Lajos korabeli festő a Képes Krónikában az akkori divat hatása alatt harisnyának festi az xocreáts. Mindezeket szem előtt tartva, arra az eredményre kell jutnunk, hogy az Árpádok korában a csizmaviselet ugyan nem szünt meg, de lassankint póriassá vált. Azok a gyöngygyel, pitykével ékített s finomabb piros bőrből készült díszcsizmák, melyek a 976—1025. között uralkodott II. Basilios császár képének tanusága szerint (17. 3.) a honfoglalás után egy századdal a byzanczi udvarban is elterjedtek, körülbelől egy századdal később már nálunk is kimentek a divatból, az ünnepi viseletnél még azok is könnyebb fajta lábbelit öltöttek föl, a kik, mint a lovas vitézek, életmódjuk nál fogva rá voltak utalva a csizma használatára.) Az a kérdés már most, lehetett-e olyan időpont s melyik volt az, midőn a bocskor nálunk olyan elterjedést nyerhetett, minőről a velenczei képek tanuskodnak? A bocskor a honfoglalóktól itt talált szlávoknak volt a viselete, kezdetben tehát csakis a legalsóbb nép-rétegnél volt használatban. Hogy a felsőbb körök a byzanczi udvar befolyása adhatott alkalmat. Történelmileg tudjuk, hogy a görög befolyás a magyar királyi udvarban I. Géza király idejétől fogva kezd nagyobb jelentőségre emelkedni; Dukas Mihály császár (1071—1078) koronát küld «Geobitznak (Gyeóvicsnak) a hív uralkodónak, Turkia kraljanak» s Géza Nikephoros Botoniates (1078—1081) ay eves te Helena Még erősebb lesz e befolyás a Komnenosok Uralma alatta XII. században, midőn Almos, Borics és Géza herczegek s II. László és IV. István Konben is elterjedjen, arra csakis
