Stranica 220 [220]
OCR
A kettős felöltő divatja. h A" KÖZÉPKORI MAGYAR. VISELET. A velenczei mozaikkép egyik alakjánál, az előtérben álló s íj i je viragdiszitménynyel volt átszőve. A virágos kelábrázoló s a velenczei at tartó indusnál (20. 7.) tisztán kivehető, hogy a dolmány kelmé mét hazai emlékeinken is megtaláljuk, így például a Dávid királyt képeknél valamivel korábbi pécsi domborművön, hol a virágmustra gyöng : nagy koczkakba foglalt lombozatokbdl áll. Ugyancsak a pécsi domborművek közt a keleti bölcsek felöltőjén habos és csillagos szövetmustrát találunk (19. 20—23.), a mi velt volt. Az ilyen diszítéssel ellátott ysoros keretű különben a xti—xul. században Európaszerte ked ruha volt Boncz Ödön szerint az a «tunica sparsay, a mit Kálmán király törvényei (Decr. I. cap. 70) említenek, mig az ugyanazon törvényben felhozott «strangula», helyesebben «stragula» vagy «stragulata» alatt, mint Boncz Ödön magyarázza, egy bizonyos csíkos és koczkás selyemszövetet kell érteni, a mit még a XIII. században is nagyon kerestek.(84) Visszatérve a velenczei mozaikképekre, az ú. n. indusok élén álló alaknál (csakis ennél, a többinél nem) tapasztaljuk, hogy a felöltő nyakát, elől a mell közepéig lenyulva, egy széles paszománt vagy gallér szegélyezte (20. 7.), a mit gyöngysorokkal diszítve az említett pécsi Dávid-szobron s egy másik szobortöredéken (20. 12.) is megtalálunk. A déloroszországi Szasszanidakori hunn fejedelem dolmányán. szintén van effajta paszománt, csakhogy ez egész világosan végig megy a ruha hasítéka mentén egész az övig, holott az említett képeken a mell közepe felé már megszakad és semmi nyoma annak, mintha a ruha hasítékát szegélyezték volna vele. Ilyen alakjában ez a divat a byzanczi udvarból ered, hol szokásban volt, hogy a felöltőre a nyak körül a mellre is leérő díszes ékköves selyem gallérfélét (aurifrisia) varrtak, melynek az volt a rendeltetése, hogy a nehéz selyem tunica, melyet a fejen át öltöttek föl, ne vessen ránczot a nyak körül. Kálmán király föntebb említett első törvényének 70-ik fejezetében is szó van e divatról, a törvény ugyanis megtiltja a papoknak, hogy ne varrjanak világi szokás szerint selymet a mellükre, hanem kötővel vagy kapocscsal fogják össze a ruha nyakát. (85) A ruha alja paszománttal volt szegélyezve. Lehetett esetleg prém is, bár a szőrme nyomait nem találom a velenczei képeken. De annak sincs nyoma, hogy a paszománt diszítve volna, ezért lehetne prémnek tekinteni, mert a már említett pécsi D a ruha aljának szegélyzete apró körökbe foglalt rózsácskákkal van ékítve. Egy darabból állt-e a felöltő, vagy a keskeny öv alól leomló rész különbözött a felső161 - sem az indusokat, sem a scythákat ábrázoló csoportozaton nem lehet kivenni. Föltehető azonban akár az előbbi fej ávid-szobron j ( ; ezetben részletesen ismertetett x— XI. századbeli byzanczi psalterium barbar lovasai s az ezen időtájbeli kaukázusi viselet akár pedig a XIII. századbeli magyar szokásra vonatkozó emlékek alapján, hogy ket feleltősel e övig érő felső s egy térdig érő alsó öltönynyel van dolgunk. Így magyarázható ae hogy az u. n. indusok közt két alaknal a csipőn alól a czombbis ioe ee ae öt sorból álló pikkelyes rész s ez alatt egy térdig érő hosszabb alsó felöltő látható, mert
