Stranica 227 [227]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 67 liliom helyett négy kereszttel van ellátva (VI., 4—5.), mig a liliomos koronára az a Margitszigeten a zarda-templom oltáránál levő női sirban lelt ékköves ezüst korona hozható föl, mely alighanem Szent Margité volt. Bár ez későbbi eredetü az itt tárgyalt időszaknál, II. Géza király pecsétje bizonyítja, hogy a liliomos koronát már a III. Béla előtti időszakban is használták kiralyaink.° Ezek a koronák a rendes, hogy úgy fejezzük ki magunkat, mindennapi használatra készültek. Ellenben a szent koronát csupán koronázáskor s talán egyéb rendkivüli ünnepélyességek alkalmával tették föl királyaink. Mindenesetre feltünő, hogy a pecséteken s érmeken a középkorban soha nem fordulnak elő királyaink a szent koronával, bár valószinü, hogy a Szilveszter-féle felső koronát (VI., 1.) már a XI. század vége felé összefoglalták a Dukas-féle alsó koronával (VI., 2.). A mi a szent korona két részét illeti, tudvalevő, hogy az alsót Dukas Mihály (1071—1078) s fia és uralkodó társa Konstantinus Porphyrogenitus (1074—1078) küldte I. Géza királynak, mig a felső, általános felfogás szerint, az a korona, melyet 1000-ben II. Szilveszter pápa adott Szent Istvánnak. Egyik kiváló történetírónk azonban arra támaszkodva, hogy Aba király legyőzetésekor (1044) a korona III. Henrik császár kezébe került, ő pedig Rómába küldte a pápának, kétségbe vonja, hogy a felső korona azonos volna a Szilveszter-féle koronával. Annyi bizonyos, hogy ez a korona 1074/1075-ben még Rómában volt s ez teszi érthetővé, hogy a XI. század derekán két koronát is kaptak Byzanczból királyaink. Egyik a XII. (Ix.) Konstantinus Monomachus császár 52) és Thedora (1042—56) császárnők arczképével ellátott s (1042—1054) s Zoe (1028 a M. N. Múzeumban őrzött zománczos arany korona, melyet Nyitra-lvankan a szántóföldben leltek; ezt bizonyára I. Endre király (1047—60) szerezte Konstantinápolyból s 1047—52 között került Magyarországba. Csakhamar azonban elveszett, akár az Endre és Béla (1060), akár a Salamon és a herczegek (1074) közti harczok alatt. Szükséges volt tehát más korona után nézni s I. Géza, miután VII. Gergely pápa az 1074—1075 közti levél- és követség váltások alatt a Szilveszter-féle koronát nem küldte vissza, újat kapott Dukas Mihály császártól. Valószinü azonban, hogy a Szilveszter-féle korona is nemsokára ezután visszakerült, a pápa visszaküldte már Szent Lászlónak s ekkor aztán a régi és új koronát egyesítették. Mert a Dukas-féle díszes korona megszerzése után csakis az teszi érthetővé, hogy egy kissé barbár módra két koronából állítottak össze egyet, hogy a felső koronának királyaink és a nemzet szemében volt valami jelentősége. Az a jelentősége, hogy Szent Istváné volt. Bizonyos ugyanis, hogy kora valamivel régibb, mint Dukas M. koronájáé, nyugoton készült és nem Konstantinápolyban, mert bár a zománczművészet rajta byzanczi, a föliratok latin nyelvüek s aranya is tisztább, sárgább s nem az a halványszinü, a minőt Konstantinápolyban használtak ; technikája és zománczművészete kezdetlegesebb, mint a Dukas-féle koronáé, mely a byzanczi ötvöstechnika teljes kifejlődését tanusítja."7 ox
