Stranica 236 [236]
OCR
Hadi viselet és fegyverek az Árpádok korában. ie A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. foglalva. Az oklevelek, minők Bors ispán (1231) és Bezter fia Demeter Loe ee végrendelete, a női viselet darabjai közt említik : a palliumot, vagy palástot, az ém a feke e, e a skarlátból készült s vadmacskabőrrel szegévagy kékszinű prémes menteféle clamist, ae ae intén See lyezett supertunicalet, vagy felső tunikát s a hasonlokep ose a a tunikát, melyből a régebbi ingforma ruha helyett már a XIII. SZÉT első megyedlébem a későbbi hosszú és újjnélküli szoknya (szlávoknál: sukna, németeknél: suckenie, sukni) kezdett kifejlődni; továbbá említik a bársonynyal bélelt subatéle bőr Pela a férfiak hadi felöltőjéhez hasonlítható újjnélküli bibor bumbachiat, az aranyozott gyöngyös főkötőt vagy vittdt, a szintén aranyos és gyöngyös pártát (aurifrigium) és fátyolt (peplum, populum) és az aranyozott ezüst párta-óvet (cingulum de aurifrigio).699) ; Az Árpádkori hadi viseletról nehány xii. századbeli lovas pecsétet leszámítva, a fenmaradt fegyverek szolgáltatnak felvilágosítást. 7 Itt is, mint a ruházatnál, általánosságban megjegyezhetjük, hogy mig az előkelőbbeknél a külföldi lovagok divatba hozták a nyugoti fegyvereket és hadi viseletet, a nemzet zöme, a várjobbágyság megmaradt a régi hagyományoknál. Tudjuk a tatárjárás idejéből, Ugrin kalocsai érsek esetéből, hogy a XIII. század első felében a nehezebb nyugoti fegyverzet nálunk is mindinkább divatba jött. Mig a XII. században, mint a velenczei ú. n. indusok (20. t. 7.) vagy a novgorodi csudatevő Szűz Mária (21. t. 1, 2.) képén látjuk, a ruhára varrt érczpikkelyekből álló vértezet csak a czombig ért, föléje rövid mentét öltve, a xm. században már szokásban volt a nyugoti lovagok módjára teljes vasöltözéket vagyis mint egy oklevélben olvassuk: «arma Sueuica», viselni, a mi azonban ezen időben még sohasem volt vas sinekből álló pánczél, a mi csak a XIV. század második felében kezd feltünni, hanem vagy halpikkely-alaku vagy nmégyszögüre vagdalt apró lemezkéket varrtak a ruhára (22. t. 8.), vagy pedig a keresztes háboruk óta a sodronykarikákból összefont régi keleti vértezet nyert mindnagyobb elterjedést. A legfőbb különbség a keleti és nyugoti vértezet között abban rejlett, hogy a keletiek a test alsó részének védelmére nem gondoltak, mig a nyugoti lovagoknál a nadrág is sodronykarikás vagy érezpikkelyes vértezetből állt. Az ilyen vértezetet csak a vagyonosabbak szerezhették meg; egy Ivachin nevű Dunántuli nemes 1199-ben végrendeletileg a veszprémi káptalannak hagyja sisakját, sodrony vértezetét a nadrággal együtt (galeam et loricam cum caligis), hogy annak fejében érte misét tartsanak. A vértezet fölé térdig érő, alján hasított bő és újjnélküli selyem- vagy vászoneS Oke cas ee. t 5, 8), mint Benedek bán r221-ki s [László somogyi ispán 1236-ki Passion EME, melyet a németek Wambeisnak, a franczidk gambisonnak neveztek, pecan pedig bambusium néven találjuk. A németeknél előfordul kursit néven aor nert 2 Zigmond Soto Sonam Est at hod mint hadi öltözetet, nem a cities ő ee Ee) vo elyet 5 a emcees, Manem a fegyverek közt említenek el
