Stranica 247 [247]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 87 is a sallangos csiingék s mas honfoglaláskori jellegü ékszerek xIII—xiv. századbeli ékszerekkel együtt fordulnak elő s épen azért minden olyan esetben, hol a sallangos csüngőt nem lovas sirban találták, ellenben a többi mellékletek közt a hajgyürü vagy halántékgyürü is előfordul, valószinübbnek tartom, hogy a lelet az Árpádházi királyok, nem pedig a honfoglalás korából való. A tag-i-bosztani sziklaképen II. Koszru (591—628) perzsa király egész ruhája, úgy hosszú dolmányszerü felöltője, mint gatyája vagy salavárija tele van ilyen sallangos csüngőkkel. A mi képes emlékeinken nem találjuk nyomát, hogy a ruhán mikép alkalmazták, sirleleteinknél pedig, mint föntebb az 51-ik lapon már említettük, csupán a kecskemétinél figyelte meg Kada Elek a csüngők fekvését. Úgy látszik különben, hogy nálunk csupán a ruha szegélyén voltak csüngők, nagyon valószínünek tartom ugyanis, hogy az ebersbergi krónika csengetyüi alatt ezeket a sallangos csüngőket kell érteni s a xi. századbeli krónikairó a saját korabeli magyarok viseletmódjáról vette a képet, midőn azt irja, hogy az augsburgi ütközetben elesett magyarok nyakáról leszedték az arany torgueseket vagyis a leletekből ismert csavaros nyakpereczeket, és ruháik széleiről a lecsüngő arany csengetyücskéket." A karpereczról már a scythákat és indusokat ábrázoló velenczei képek s a pécsi domborművek tárgyalásánál megjegyeztük, hogy nem csak a kézcsuklónál, hanem a felső karon is viselték s úgy látszik, erre vezethető vissza, hogy vannak lapos testü szélesebb lemezü, meg négyélü vagy hengerded, sima vagy csavaros sodronyból készült karpereczek. A leletekben, Árpádkoriakban úgy, mint későbbiekben egymás mellett fordulnak elő s mindegyik változat meg volt a honfoglalás korában is. A lapos testü, részint bronz, részint ezüst karpereczek (24. tábla 2.) igen gyakran bevert karikákkal vannak diszítve. III. Béla sirjában is találtak a csontváz jobb karján ilyen széles lemezü s egészen egyszerü karpereczet rossz ezüstből. A milyen egyszerü ez, ép oly díszes a nagyváradi szintén széles lemezü arany karperecz (24. t. 32.), melyről az a vélemény, hogy Mária király, Nagy Lajos leánya sirjából s így az Anjouk korából való. Hampel Józsefnek a magyar ötvösség fejlődéséről irt tanulmányai után azonban tudjuk, hogy a bőrtűs munka, mely e karpereczet jellemzi, egész a X—xXI. századig visszavezethető, a karperecz stilje egyébként is elüt a xiv. század ékszereitől, ellenben analogiája feltalálható a Kaukázusban s a széles lemez egészen az Árpádkori divatra vall, a mely időszakból a karperecz filigrános és gömböcsös nagyobb s rozettás kisebb gombjai a dettai ékszerek közt is előfordulnak. Mindez azt mutatja, hogy a nagyváradi karperecz, mely tulajdonkép egy több magyarországi példányból ismeretes tipusnak felel meg, az Árpádkor ékszerei közé. tartozik. Az ezen időbeli karpereczek másik csoportjánál, a hengerded sodronyból készült karpereczeknél kigyófejes végük a legjellemzébb, ezek természetesen nyilt végüek, de a zárt karpereczeknél is előfordul néha, hogy egymás felé néző kigyófejjel vannak ellátva, ilyen péld. a szabolcsmegyei kárászi Imre korabeli, vagy a hódmezővásárhely-erzsébetpusztai XIII. századbeli temetőben talált ezüst karperecz,(9) Karperecz.
