Stranica 253 [253]
OCR
ws A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. maradt viseletében ábrázol, az ismert nagy SZŐTÖS kucsmával, rövid gubévei és a Trajanus korabeli dákok, meg a mai erdélyi oláhok szűk gatyajaval ; megtaláljuk ő ee Krónikában a nyilazásnak azt a csupán turán lovas népek által eo módját is, a mit a székelyföldi falfestményeken is láthatunk (30. 2, 31. 2.), de mar a sf képeken hasztalan keresünk, még az alább említendő Aguila János om pe ÉRNE mi abból allt, hogy a vitéz kezét hatrateve s nyakahoz tamasztva feszítette ki az e ie A Képes Krónika festéinek ezen tájékozottsága akkor tünik csak ki ESÉSE seer ban, ha számba veszsziik, mennyire volt képes a többi anjoukori emlék készítője feltüntetni azt a különleges helyzetet, a mit a magyarság foglalt el viseletével és szokásaival a latin kultura körébe tartozó népek között. Az ezen szempontból tett összehasonlítás eredménye az, hogy e tekintetben egyik sem hasonlítható a Képes Krónikához. Legtöbb képes emlék maradt fenn a styriai regedei Aquila Jánostól, ki Magyarország délnyugati határszélén dolgozott a xiv. század utolsó tizedeiben, nevezetesen tőle valók a veleméri (Vas m.) templom falképei 1377-ből, a turnicseiek (Zala m.) 1383-ból, a martyiancziak (Vas m.) 1392-ből s aztán a tótlakiak (Vas m.). Ezek közt a turnicsei Szent-László-legenda, a regősök által megénekelt cserhalmi ütközet ábrázolásánál bő alkalma nyilt volna feltüntetni a hamisítatlan kun viseletet, mely az 1419-ki székelyföldi derzsi falfestmények szerint (31. 1.) még később, a xv. század elején is nagyjában olyan maradt, mint volt a Képes Krónika készítésének idejében. Nem a kun viselet megváltozását, hanem Aguila J. tájékozatlanságát mutatja tehát, ha a leányrabló kun vitézt ugyanolyan rövid dolmányban és szűk harisnyával ábrázolja, mint a vele küzdő Szent Lászlót s a hires kun süvegről csak annyit tud, hogy hegyes és a nyugaton ekkoriban már elterjedt, elől lehajtott karimáju kalapoknál magasabb volt, de jellemző formáját már oly kevéssé ismeri, hogy egyik jelenetnél a kun harczosokat a tölcséralaku ismert süveggel látja el, minőt a középkori képek szerint a zsidók viseltek. Mindamellett találunk nála is magyaros motivumokat, sőt saját képét is Veleméren magyar süveggel és szablyaval festette meg. (143) Az anjoukori viseletre fontosabb emlékek még: a szepesváraljai falfestmény, melyet Henrik szepesi prépost készíttetett 1317-ben a rozgonyi diadal emlékére s Robert Károlynak Szüz Mária által magyar királylyá való megkoronáztatását ábrázolja, a képen Károly királyon kivül látható még kardhordója, Semsei Frank s aztán Henrik prépost ; szintén a xiv. század elejéről valók a csécsi (Abauj m.), dömölki (Vas m.) és zsegrai (Szepes m.) falfestmények, az utóbbi helyen ismét előfordul a Szent-László-legenda, kár, hogy a későbbi restaurálás tua sokat veszitett eredeti jellegéből, a kunok azonban megmaradtak régi alakjukban, viseletük különbözik attól, a minőnek a Képes Krónikában találjuk, mindamellett aligha mondható képzeletinek, mert a zsegrai kun süvegformát a Képes Krónika a hunnok ábrázolásánál alkalmazza (v. ö. X. B. 8, XII. r.), a rövid dolmány szabása pedig emlékeztet a kievi Sz. Zsófia templom freskóin látható viseletre, ay
