Stranica 255 [255]
OCR
oe A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. nak, sem az eddigi nyugot-eurdpai divat további fejleményének nem eo Es ilyenek a tunikát fölváltó, elől hasitott, gombbal vagy zsinórral összefoglalt és gee alld dolmanyszerti felöltő; csöngetyük s egyéb csüngők alkalmazása a XIII. század második felétől kezdve a ruhaszegélyzeten S az ÖV körül, a mit leginkább om ae a németek kaptak föl s utóbb az izléstelenségig túlhajtották ; a ruhára seu ee szovetdarabok, a mely szokás Ausztriában és Stiriában a xiv. század kezdetén, Albert császár halála után kezdett elterjedni; a bal ruhaújj meghosszabbítása, mely az ESZ kézfejet eltakarta; a karimás kerek süvegek divatja; a bajusz és szakál megnövesztése, mely a cseh lovagoknál «pogany módra kutyákhoz és macskákhoz hasonlóam 1330 körül jött szokásba; a magyaros hajviselet, az «Ungarischez hárs, különösen az osztrákoknál, a kik «tistékbe osztották hajukat, mint a zsidók és a magyarok. (145) Gondoljunk csak a magyar huszárviselet nemzetközi elterjedésére s akkor talán nem tűnik fel olyan merésznek az az állítás, ha a keleti viseletmód ezen divatját első sorban is a magyar udvar befolyására vezetjük vissza, mely a szomszéd osztrák, cseh és lengyel fejedelmi házakkal már az előbbi századok folyamán is sokszoros rokonságban volt, a XIII—xiv. században pedig, midőn az Árpádok, majd az Anjouk Európa leghatalmasabb és legfényesebb dinasztiái között foglaltak helyet, bármelyik nyugott fejedelmi család kitüntetésnek tartotta, ha rokonságukkal dicsekedhetett. «A magyar királyi háznak hihetetlen nagy a hatalma — irta még a xiII. század második felében Bernát montecassinoi apát Anjou Karoly nápolyi királynak — ki sem lehet mondani, mennyi a fegyvere; keleten s északon mozdulni sem mer senki, a hová seregét indítja a dicsőséges király; észak és kelet legtöbb országa és fejedelme rokonság vagy meghódolás által birodalmához tartozik.» Mint az osztrákok emlegették, három király és öt hatalmas herczeg kapta koronáját és birtokait a magyar királytól, u. m. az orosz (halicsi), macsói és szerb király s a zágrábi, erdőn túli (erdélyi), horvát, boszniai és egy török (szörényi) herczeg. Nem volt puszta frázis, ha Anjou Károly, midőn fiát V. István leányával, leányát Kun Lászlóval jegyezte el, azt irja, hogy ca világ minden fejedelmei közt, kikkel szabadon léphetnénk családi összeköttetésbes, «a legkiválóbbnak, legnemesebbnek, leghatalmasabbnak» Istvánt tekinti. Az a fény és pompa, a mit a magyar udvar kifejtett egy-egy fejedelmi menyegző alkalmával, elkápráztatta a nyugotiakat; «se király, se császár esküv jén nem láttak olyat, mint a minő volt Béla tótországi herczeg és Brandenburgi Kunigunda lakodalmán, mondja a Reimchronik. Kár, hogy a hires visegrádi kongresszusról (1335), hol megjelent Kázmér lengyel és János cseh király, Károly morva őrgróf, Vladiszláv lengyel, Boleszláv sziléziai, Rudolf szász herczeg, nem maradt ilyen leirás. De az a benyomás, a mit az utolsó Arpádházbeli királyok tettek a nyugotiakra, terjedelmében és mélységében csak növekedhetett Robert Károly és Nagy Lajos dicsőséges uralkodása idejében. (146) Mig a xiv. században a magyar és nyugoti viselet annyira közeledett egymáshoz J =f) Henrik bajor és
