Stranica 259 [259]
OCR
yee. A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. Bambusium. A felemás szövetek divatja különben nem hagyott nyomot a magyar viselledhen Jobban elterjedt ennél a bambusium-nak nevezett felöltő azon formája, mely a XIV. század második felében jött általános divatba s abban állt a jellemző sajátsága, hogy az egymást váltogató kétszinű csíkokat ennél vízszintesen levarrott .és vattázott keskeny redők váltották fel. A század elején kezdett ez a szokás Angol- és [FIZMEEGSZÁEÍSÓT elterjedni s lehetséges, hogy a trevisói freskók angol-szász követjének kabátján is (VIII. 8.) a sötét és világos sárgaszinű csikok ilyen levarrott redőknek felelnek meg. Nagy Lajos uralkodásának vége felé már nálunk is viselték, a mi félreismerhetlenül kitünik Sz. Simon zárai koporsójának domborműveiből, melyeken a levarrás párhuzamosan futó mélyedésekkel van feltüntetve. Ilyen felöltőben vannak ábrázolva a Nagy Lajos és Erzsébet királyné zárai látogatásának jeleneténél a magyar főurak, köztük Pál bán (27. t. 10.), aztán Istvan boszniai bán térdő apródja. (27. t. 11.) Hasonló, csakhogy bő aljánál fogva magyarosabb szabású felöltőben festette le magát 1378-ban a zalamegyei turnicsei templomban Aquila Janos. (xy. 2.) Ugyanezt a redőzetes kabátformát tünteti föl a hainburgi ú. n. Attila-szobor (19. t. 9.), melynek korát a xill. századba szokták tenni, de ha a vízszintesen futó párhuzamos vonalak nem a vaslemezeket jelzik, melyeket vértezetül a ruhára varrtak (v. ö. V. B. 8.), a miben e sorok irója kevés valószinűséget talál, hanem a levarrt redőzetet: a szobrot ezen az alapon a xiv. század második felébe kell helyeznünk. Végül a divat tartós voltának tanúságaként megemlítjük, hogy nálunk a xv. század első feléből ís van e viseletmódra emlék, egy Zsigmond királyt ábrázoló kép, ki előtt egy térdeplő s nyilván az alsóbb néposztályhoz tartozó férfialak ugyanilyen redőzetes, de már hosszú és bő kabátban van ábrázolva. (33. t.)5” A keleties jellegű ey Mindezen teldlt6forma, melyet föntebb elsoroltunk, a nyugoti divat körébe tartozott, ha mindjárt egy s más sajátságra nézve a divat előzményeit az Árpádkori magyar viseletben kell is keresnünk. Ezek mellett azonban az Anjouk alatt országszerte el volt terjedve nálunk a szorosabb értelemben vett keleti viseletmód is, melynek egyik jellemző sajátsága volt a sarkig érő hosszu felöltő. Őseink, mint említettük, kunnak nevezték ezt a viseletformát, de tulajdonkép többféle változatot lehet benne megkülönböztetni, melynek nem mindegyike felel meg a szűkebb értelemben vett kun viseletnek. A sarkig ér6 hosszú felolt6 különben is mar a kunok bejövetele előtt is megvolt nálunk, mint a cividalei codex Endre herczeget ábrázoló képe tanusitja s mindenesetre az előkelőségnek volt a kifejezője. A Képes Krónikában is nemcsak olyan alkalommal találjuk uk, midőn kunt akar feltüntetni, de magyarok ábrázolásánál is, így a magyarol k bejövetelének csoportozatánál látunk több ilyen hosszú ruhás alakot (25. t. 5, 6.—X. t. 8.), vezér közt Örs és Vér-Bulcsu (XII. 6., 8.), aztán Botond párbajánál egy bár a hadi viseletnél majdnem szabályszerűséggel szokta mel ilyen a hétlovas vitéz, lőzni, továbbá III. István megkoronázásánál a kardhordó (25. t. 15.) sat., nem is említve a fejedelmi viseletet ,
