Stranica 260 [260]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ot melyet igen sok esetben eltérően a sablonszerti nyugoti viseletmodtol szintén ilyen keleties szabású hosszú felöltővel szokott ábrázolni. (V. 6. 25. e. rt.) A kun felöltő, mint már említettük, abban különbözött a magyartól, hogy nem függélyesen a mell közepén volt felhasítva, hanem a váll irányában s egyik szárnya — még pedig rendesen a bal — alja felé fokozatosan kiszélesbedett,-úgy hogy midőn a bal szárnyat a kabát jobb szárnyára hajtották, a ruhahasíték rézsut ment a bal váltól a jobb. csipő felé. A felöltő szárnyait a bal vállon s a-jobb csipő táján szalaggal kötötték össze, néha a vállon gombokat is látunk (XII. 1.), ehhez járult az elmaradhatlan öv; a Képes Krónikában a mell közepén nagy kerek boglárt is találunk, minőt például Kun László is viselt (X. B. 2.), de ezt inkább ékszernek tartom, melynek nem az volt a rendeltetése, hogy a ruhát összefogja. A kun ruhának ezen rézsutos vágását még a körülbelől egy századdal későbbi székelyföldi kilyéni falfestményen is megtaláljuk. (31. 2.) A kun felöltő különben hasonló volt a tatárok és törökök felöltőjéhez, mint a Képes Krónikából látjuk, de a tatár viselet a xitl. századbeli leírásából is következtethetjük. Plan Carpini például azt mondja, hogy a tatárok nem használnak köpenyt csuklyát vagy állati bőröket (tehát sem kaczagányt, sem gubát és subát) hanem gyolcsból, Kun viselet. a gyomor fölött keresztbe hajtva s.a bal oldalon egy, jobbfelől pedig három szalaggal megkötve. Rubruguis ezt azzal egészíti ki, hogy a tatárok jobbfelé kötik meg ruhájukat, a törökök pedig balfelé. A tatár ruháról azt jegyzi még meg Plan Carpini, hogy bal oldalt a karig fel volt hasítva. Ezt a kun ruhánál is megtaláljuk, vagy elől, mint Kun László felöltőjén (X. B. 2.), vagy oldalt (XI. 5, XII. 5.), csakhogy a hasítás legfölebb a czombig ért s a vége boglárféle diszítéssel volt ellátva." Jegyezzük meg itt mindjárt félreértések kikerülése végett, hogy a ruha rézsutos vágása csakis annyiban nevezhető kun-török szokásnak szemben a magyarral, hogy náluk az eddig ismert emlékek szerint csakis ez volt használatban, a magyarság azonban, mint a velenczei ú. n. scytháknál látjuk (20. 9.), már a kunok előtt is egyformán alkalmazta mind a kétféle ruhahasítékot, a függélyest is, a rézsutosat is s magában a Képes Krónikában is azt találjuk, hogy mig a kunokat sohasem ábrázolja egyenes vágású ruhában, a magyarságnál felváltva használja mind a kettőt, pl. Attila, a ki a XIV. századbeli felfogás szerint valóságos magyar volt, rézsutos vágású felöltőt visel. (25. t. 2.) Bizvást mondhatjuk tehát a kun viseletet nem egy a magyartól különböző . viseletnek, hanem csupán egyik válfajának, vagy még szabatosabban mondva, egyik részének tekintették őseink olyan értelemben, hogy a mi kun, az egyuttal magyar is, a magyar azonban változatosabb és szélesebb körű, mint a kun. Ilyenformán azután a kunhoz hasonló sarkig érő hosszú magyar felöltő is különböző változatban fordul elő ; van egészen kunos szabású; van aztán egész egyszerű egyenes vágású, fönt a nyaknál boglárral megerősítve s a derékon övvel összefoglalva, minő például a magyarok bejö
