Stranica 265 [265]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. WO? bevonulását ábrázoló jelenetnél (27. 6.), többször megtaláljuk Aquila freskóin, így pl. Veleméren, aztán Turnicsén, hol a leányrabló kun és társai vannak így ábrázolva, ezenkívül a székelyföldi gelenczei Sz. Margit-legendán is ilyen kalapot visel az apród (29. 3.); használata, módosított formában, egész a xvi. század közepéig követhető. A különböző süvegformák közt a Képes Krónikában a különböző népek bejövetelének ábrázolásánál kettőt olyant találunk, minőt máshol nem alkalmaz. Egyik az ismert tölcséralakú magas zsidó süveg, minőt a középkorban Európaszerte viseltek a zsidók s nálunk is többször előfordul a freskókon, p. Martyianczon, sőt a kevésbbé ismert keleti- népek ábrázolásánál is, így pl. Aquila J. a turnicsei Sz. László-legendán zsidósüveggel látta el a kunokat s a gelenczei Sz. Margit-legenda festője az antiochiaiakat ; viszont a zsidókat is találjuk másféle, kunos és magyaros süveggel ábrázolva, pl. a tótlaki falfestményen. A másik süvegforma elől hasított karimával van ellátva, teteje kupola-alakú, mely keskeny és magas érczcsúcsban végződik (26. ir.) ez úgy látszik a belső-ázsiai tatárok vagy mongolok süvege volt. A süveget különböző módon diszítették. A magyar süveg karimája XIII. századbeli szokás szerint el volt látva gyöngygyel, ékkővel vagy pitykékkel, gombokkal (XII. 4. 25. 9., 13.), ellenben a kun süvegnek a tetejét diszítették, hegyétől karimájáig kivarrták vagy szintén pitykékkel rakták ki. Keán bolgár fejedelem süvegének fehér selyemből készült teteje a vágás irányában egy sárga csikkal van ellátva. A pávatoll-bokréta, a mi a Reimchronik szerint IV. Béla korában volt divatban, a xiv. század dereka felé már nem volt szokásos; a század első felében Igmándi Lőrincz vajda és Zécheni . Tamás vajda pecsétjein sisak dísznek találjuk (26. 15., 18.), de már a Képes Krónikából teljesen hiányzik, másféle tollbokréta is csak egyszer fordul elő, a magyarok bejövetelének képén. (XI. 2.) Annál jobban elterjedt a tollbokréta Nagy Lajos uralkodásának vége felé, mint Sz. Simon zárai koporsójának képei mutatják; még pedig az Anjouk által kedvelt struccztoll, melyből egy vagy három szálat tűztek a süveg elejére s boglarral szoritottak le (27. tsz) a Az Anjoukori haj- és szakalviselet sok tekintetben különbözött a xu. szazadbelitél. Nem fontak többé gyöngyöt és ékkövet a hajba és szakalba, mint IV. Béla idejében s a II. Endre korabeli borotválkozás is kiment a divatból, mert igaz ugyan, hogy a Képes Krónikában többször előfordul a csupasz arcz, különösen a harczosoknál, de ezzel — úgy látszik — csak a fiatalságukat akarta a festő feltüntetni; hiszen a külföldiek már ezen időben is magyar szokásnak tartották a szakálnövesztést s magában a Képes Krónikában találunk rá adatokat, hogy ugyanazt az egy személyt, mint pl. Sz. Lászlót a kunnal való birkózás jelenetében csupasz arczczal ábrázolja (25. 16.), később pedig — idősb korában — mar szakálosan. A hajat megnövesztették, úgy, hogy a vállat verte, így találjuk már Róbert Károlyt hátrafésült hosszú fürtökkel a szepes-váraljai freskón s ez a szokás Nagy Lajos korában is megmaradt, a mire a 14" Zsidó és tatár süveg. Süvegdiszítés. Haj- és szakál viselet.
