Stranica 290 [290]
OCR
tk A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. későbbi ennél a kassai lom freskói közül Sz. Kálmán legendájának képét (29. 1.), ; a Jagellók korából való dom szentségházának alakos czimere (35. 3.) s még későbbi, a Weisskunig azon képe (47. 2.), mely Mátyás halálos ágyánál három magyar főurat ábrázol, közülük egyiket ebben a kerek süvegben. Szintén el volt terjedve az egész XV. században az az ugyancsak Anjoukori olaszos kalap is, melynek hátul felhajtott széles karimája fokozatosan keskenyedve, elől kiálló csúcsba ment át; a gelenczei Sz. Margitlegenda (29. 3.) az Anjouk idejebeli közép magasságu, kerek tetejü formát tünteti föl; a xv. század első felében teteje hegyes és magas lett, mint a kun süvegeké, ilyet visel p. a Reichenthal U. krónikájához készült rajzon a Zsigmond előtt álló magyar paraszt (33. t.), hasonló kalapos alakot látunk a kölni domképen a Zsigmond környezetéhez tartozó magyar urak között, a sepsi-bessenyei falfestmény kun vitézének süvegét is ide számíthatjuk (32. 9.) bár a kunoknál a festő sablonszerűen alkalmazta a csúcsos és magas süveget; a győri antiphonaléban is megtaláljuk ezt a hegyes tetejü s elől csúcsos végü kalapot (38. 7.), csakhogy ez azon fölül még turbánnal is körül van csavarva s teteje kis bojtban végződik. A xv. század második felében ismét a kerek tetejü kalapok voltak divatban, csakhogy a kalap teteje most alacsonyabb volt, mint az Anjouk idejében, ilyet találunk p. a vajda-hunyadi freskókon (39. 4.), míg a század vége felé s a xvi. század elején a hengeralakú alacsony tetejü kalapok divatja terjedt el, a minő p. Kánthor Benedeké is (44. 2.) 1509-ki czímeres levelében. A mi a süveg egyes változatait illeti, a xv. század első felére nagyon jellemző a hegyes tetejü és turbánnal körül csavart forma (38. 4, 5.); mint a velenczei u. n. scytha-csoportozat bizonyítja (20. 9.), már az Árpádok alatt is szokásban volt nálunk a turbános süveg, a Képes Krónika készítésének idejében azonban kiment a divatból, de már a xvi. század vége felé a. zárai Sz. Simon-koporsó szerint ismét használatba jött s nemcsak a süveget, hanem a sisakot is ellátták turbánnal, ilyen Hervoja sisakja (XI. 6.) s aztán Disznósy Miklósé (35. 2.) 1456-ki czímeres levelében. A Nádasdy-féle Mausoleumban a magyar vezérek és királyok ismert képsorozata közt Kadicsa vezért és II. Lászlót találjuk ezzel a turbános süveggel. A xv. század második felében ismét folhagytak + vele s mindinkább speciális török szokásnak kezdték tekinteni. Nagy divatban voltak a kun módra oldalt kivágott karimáju süvegek; ilyet találunk a homoród-szentmártoni Margit-legenda képén (30. 3.), a győri antiphonaléban (38. 3, 6.), a kassai (40. 1.) és nagy-szebeni (37. 4.) oltárképen sat., melyeknél a süveg kupalakú közép magasságu tetővel s végén bojttal vagy gombbal van ellátva s a xv. század dereka tájáig terjedő viseletnek felelnek meg; de már az 1445-ki nagy-szebeni oltárképen feltünik az alacsony, hengeralaku süvegtető (37. 10.) s átnyúlik a xvi. századba is, ilyet visel a történelmi arczképcsarnok magyar királya (40. 9.), a bécsi udvari gyüjtemény magyar nemese (46. 6.), ugyanott egy gothikus diszítésű szablya hüvelyén a rávésett magyar huszas (45. 5.), 1519-ből Dobay M. (45. 1) aztan az 1531-ben meghalt Haller Paál
