Oldal 296 [296]
OCR
Mellvas. ut A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. i A i tata ily rmé eralakú s stiveruquis szerint a XIII. századbeli tatár asszonyok ilyen forma hengeralakú magas S mint az előbbi korszakban, hajadon fővel, leeresztett get hordtak. A leányok most is. ! tettek: a leeresztett ; hajjal jártak s fejükre vagy gyöngyös pártát vagy koszorul (39. 3.) i ; hajat vagy szabadon hagyták, vagy befonták; csak a xv. század vége felé jött szokásba, 209) hogy a befont hajat oldalt felcsapva a fejtetőre erősítették. (40. 6. A fegyverzetben a xv. századot a panczélzat teljes kifejlődése, a tetőtül talpig egész a mohácsi vészig a nyugoti divathoz alkalmazkodtak; a különbség inkább csak abban jelentkezett a magyarság és a nyugot-európai népek között, hogy a lemezes pánczél mellett a pikkelyes és sodronyos vértezet is gyakori volt nálunk, különösen pedig az adott eltérő jelleget a magyar pánczélzatnak, hogy a háromféle módot, a lemezes, pikkelyes és sodronyos vértezetet a szerint, a mint egyik vagy másik a test valamelyik részénél megfelelőbbnek látszott, együttesen alkalmazták, mint p. Hervojának (XI. 6.), a mező-telegdi Szent Istvánnak (29. 2.), a derzsi falkép (31. 1.) s a nagyszebeni oltárkép Sz. Lászlójának (37. 6.) vagy a gyulafehérvári templom síremlékei közt ifjabb Hunyady János szörényi bánnak (XIV. 3." vértezeténél tapasztaljuk; abban is volt eltérés, hogy mig nyugaton a régebbi fegyverkabátok meglehetősen kimentek a divatból, nálunk elég gyakran előfordult, hogy a teljes vasöltözék fölé palástot vagy dolmányt, mentét vagy subát öltöttek. A teljes pánczélzat virágkora nálunk a xv. század derekától a xvi. század első harmadáig tartott, tehát később kezdődött s legalább is félszázaddal hamarabb végződott, mint a nyugoti népeknél. A sisakon kivül hét fő alkatrészből állt, ezek: a vasmell és hát, a gallér, a vállfővas, a vaskar vagy szerkar (később karvas), a vasszár (lábvas) és a vaskeztyü. A vasmell vagyis a keskeny pántok helyett egy darab vasból vagy egy pár nagyobb lemezből készült mellvért, mint említettük, a xiv. század hetvenes évei felé kezdett elterjedni. Nálunk egész a xv. század derekáig a lemezes mellvért csak a csipőig ért, azon alul már a pikkelyes vagy sodronyos hómer kezdődött s a gallér és vaskar is vagy egészen, vagy legalább a felső része sodronyos vagy pikkelyes vértezetből állt. (XIV. 3.). A xv. század közepétől fogva kezdik alkalmazni a testtörzs alsó részein, a gyomor és has fölött a rákfark módjára összerótt vaslemezeket, mint Disznósv Miklós 1456-ki czímerén s a Szürthey-siremléken látjuk (35. 2. 4.). Eleinte harangalaku volt a gyomrot takaró vértezet, csakhamar azonban jobb és balfelől a lágyék fölött meghosszabbodott, lenyulva a czomb irányában s középrészén kerek kivágással volt ell átva, a hol aztán sodronyvértezet takarta a testet; Szentgyörgyi György (+ 14 67) siremlékétől kezdve ilyen pánczélzatot találunk a Mátyás- és Jagellókori emlékeken; valamennyi az u. n. golyóalaku tipushoz tartozik, erősen kidomborulva a mell közepe táján ellen. a p ap . oe ” [4 4 a tepacees + 2 ben mindegyiknél hiányzik a következő század pánczéljait jellemző s a vasmellet jobb
