Stranica 310 [310]
OCR
Magyar viselet a xvi. század utolsó harmadában. ue AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. Erdődy Tamas horvát híni; még a későbbi években is előfordul ez a kurta mente gr. ; latt eltért ettől. bán képén. (XXV. 2.) Az általános viselet azonban már a Jagellók a ; Dolmány és a föléje öltött suba vagy mente egyformán hosszú volt, ugy hogy mindegyik térden alul, a lábikráig vagy bokáig ért, csakhogy mig a Jagellók idejében a lehajtott négyszögű nagy subagallér járta, a harminczas-negyvenes években a felállóimagas nyakú felöltök, subák sat. jöttek divatba (V. ö. 49. tábla és XVIII. 5.) s benyúltak a kilenczvenes évekbe is (XVIII. 7. XXI. 8.), de kértilbeldl a század derekától kezdve együtt alkalmazták a kétféle viseletmódot olyanformán, hogy a lehajtott gallérú subával felálló nyakú dolmany járt. (54. 8., 55. 2—5.) A hajviseletben is ez a nemzedék még alkalmazkodott a Jagellókori szokásokhoz. Mátyás korában a vállat verő hosszú fürtös haj volt divatban, ezt a Jagellók alatt a Miksa-féle Weiszkunig sat. szerint a símára fésült s alúl kerekre vágott félhosszú haj váltotta föl (44. 10., 45. I., 5, 47. 3., 6.), a mit a Bonfin 1545-ki kiadása szerint az akkori nemzedék is megtartott (I. 49. tábla), sőt mint az 1581-ben meghalt derghi Somogyi Györgynél látjuk (54. r.), még a XVI. század második felében is divatban volt, de már a xvi. század dereka felé kezdett szokásba jönni a lengyeles hajviselet, a mi abból állt, hogy a tarkót leborotválták, úgy hogy a haj a fejtetőt koszorúformán vette körűl, a mely szokás aztán még jobban elterjedt a következő nemzedéknél. Ennél a nemzedéknél Zrinyi Miklós egyik képén találjuk ezt a hajviseletet (55. 5.), valamint az 1560-ki bécsi udvari ünnepélyen részt vett magyar főuraknál. (55. 2—3). A szakállhordásra nézve — úgy látszik — ősrégi szokás volt ‘az, a mit Apor Péter mond, hogy t. i. mind alsó, mind felső rendbeli ember, ha megházasodott, szakállát meghagyta s holtáig úgy viselte. Borotvált áll és szakáll tehát egymás mellett járta, csakhogy amaz a fiatalabbak, emez a házasok és idősebbek viselete volt. A győri missale a xv. század első felében ugyanazt mutatja, a mit a xvi. századbeli, akár Jagellókori, akár későbbi emlékekből látunk, hogy a félrövidre nyirt kerek szakáll ép úgy divatozott, mint a leborotvált áll bajuszszal. A Weiszkunigban a Mátyás halálos ágyánál levő főurak közül kettő szakállas (47. 1— 2), egy pedig, valamint a pozsonyi béketárgyaláson volt nádor csak bajuszos (47. 3., 6.). Balassa Menyhért (52. 2.), Zrinyi Miklós (55. 5—7), Báthori István (XVIII. 9.), Tapolcsányi Janos (XVIII. 4.), Illéshazy István (53. 1.) rövid szakállt viselt, derghi Somogyi György (54. 1.), Thököly Sebestyén (XVIII. 10,) Csetneky István (52. 1.) csupán bajuszt. A teljes borotválkozás divatja, a mit Mátyás udvara kezdett meg, nagyon rövid ideig tartott, a xvi. század folyamán semmi nyoma, sőt Oláh Miklóssal az egyháziak is megkezdték a bajusz- és szakálviselést. Nagy szakállt is ritkán eresztettek. A Jagellók alatt Frangepán Kristof volt róla hires (V. 6. 46. 4.), a xvi. század második harmadából Dobó István, az egri hős fordul elő nagy szakállal. (02 3 A nagy szakáll divatja a XVII. századra esik.) ; és következő SS mely a Báthoryak, meg Miksa és Rudolf korában élt, meg mindíg kedvelte a hosszú felöltőket, de tobbféleképen módosította. A karténél felhasitott
